Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
A víz tárolását, illetve a hálózati nyomást 11 víztorony és 19 medence, 87 településben pedig hidrofor biztosítja. A tárolható vízmennyiség 1900 m3 (a napi víztermelés 38%-a), melynek 20%-a a víztoronyban, 80%-a pedig medencében áll rendelkezésre. 1.2236 KÖZKUTAS VÍZELLÁTÁS A Tisza vízgyűjtőjén az 1960-ban nyilvántartott közkutak 1096 település, kereken 1,3 millió lakosa (31,1%) részére biztosítottak ivóvizet. 846 településben csak közkutakból jutott a lakosság ivóvíz- hez, míg 250 településben a közkutakon -kívül egyéb vízellátóberendezések is voltak. A nyilvántartott közkutak száma 6250 db, melyből 2750 ásott, 3500 pedig fúrt közkút. A síkvidéki községekben, elsősorban fúrt közkutak telepítésére került sor, a dombvidékekre (Borsod, Heves, Nóg- rád megyék) viszont a nagyszámú, általában sekély mélységű ásott közkút* jellemző. 375 településben csak ásott, 637-ben csak fúrt közkút létesült, míg 84 településben vegyesen találhatók fúrt és ásott közkutak. Az ország közkutakból ellátott lakosságának mintegy 62%-a él a Tisza vízgyűjtőjén.. Ezeknek több, mint 3/4 része fúrt közkutak vizét fogyasztja. Szabolcs-Szatmár megyében a lakosság 65%-át, Hajdú-Biharban 34,5%-át, Heves megyében 33,7 %-át, Békés megyében pedig a 30%-át látják el fúrt közkutak ivóvízzel. Országos viszonylatban is ezekben a megyékben a legnagyobb a. közkutakból ellátott lakosság aránya. Közműves jellegű vízellátásuk viszont — éppen a közkutas ellátás széleskörű elterjedése következtében — nagyon elmaradt. A közkutak vizének minősége erősen változó. A fúrt kutak, vizével szemben egyes helyeken a víz kellemetlenül nagy mértékű vastartalma és keménysége miatt merülnek fel jogos' panaszok.. Az ásott kutak vizét — részben a kutak, illetve a víz- adóréteigek szennyezettsége miatt — elsősorban az egészségügyi szervek kifogásolják. Borsod megyében pl. a KÖJÁL adatai szerint az ásott közkutak 85%-ának vize kifogásolható. i.23 az ipari vízellátás Általános adatai 1.231 Vízbeszerzés Magyarország üzemeinek napi frissvíz-beszerzése 1960-ban kereken 4,6 millió m3 (53 m3/sec) volt. Ebben a mennyiségben a bányák víztelenítése során naponta kiemelt mintegy 400 000 m3 'bányavízből csupán az ipari vízellátás során felhasználásra került 69 000 m3 szerepel. A közvetlen hasznosítás nélkül elfolyó bányavíz mennyiségét az üzemek vízellátására fordított vízmennyiség számbavételekor nem vettük figyelembe. Az üzennek vízbeszerzésének módját a helyi adottságok,, valamint a beszerzendő vízmennyiség nagysága és minősége határozzák meg. Az ipari vízellátásra általánosságban a felszíni vízkivétel jellemző (3,6 millió m3), mely az üzemek saját viz- termelésének 86%-át, az összes frissvíz-beszerzés^ nek pedig a 78%-át képviseli, szemben az ivóvízellátással, mely ma még döntően (98,0%) a felszín alatti vízkészleteket hasznosítja. Az ipari üzemek működésükhöz, továbbá a termelés -technológiai folyamataihoz szükséges vizet vagy saját víztermelőberendezéseifckel, (91%, 4,2 millió m3/nap) biztosítják, vagy a közművek, esetleg más iparvállalatok hálózatáról veszik át. A nem nagy vízigényű, viszont különleges minőségű vizet fogyasztó üzemek nagy részének víz- szükségletét közművek fedezik, ami indokolt és gazdaságos. Számos esetben azonban az üzemi víz- ellátóberenidezések költségednek megtakarítása érdekében nyersvízzel is kielégíthető, nagyfogyasztású üzemeket is rákapcsoltak a vízmű hálózatára, A sok közművel kapcsolatban tapasztalható túlterhelést és ivóvízhiányt elsősorban az üzemek jelentős mértékű vízelvonása Okozza. A közművektől vásárolt ipari víz -mennyisége országosan 374 000 m3/nap, az összes; frissvíz-beszerzés 8%-a. A közműveink által ipari és egyéb (intézményi, közületi) célra értékesített vízmennyiség kereken 550 000 m3/nap. A közműtől történő ipari vízelvonás nemcsak abszolút értékben, hanem viszonylagosan is Budapesten a legnagyobb. Mennyisége az itteni ipari üzemek összes frissvíz-beszerzésének 19%-át képviselte. Erre a Fővárosi Vízművek -kiterjedt csőhálózata, továbbá a felszabadulás előtti bőséges víztermelés nyújtott lehetőséget. A 'hazai üzemek közművektől vásárolt összes vízmennyiségének 74%-a (280 000 m3/nap) Budapesten jelentkezett. Az ipari vízelvonás számos városunkban jelentékenyen nehezítette a lakosság ivóvízellását. A következő összeállításban néhány városi vízműnél fellépő ipari vízelvonásnak a vízmű víztermeléséhez viszonyított értékét közöljük: Budapest 44% Salgótarján 40% Miskolc 40% Győr 35% Pécs 9% Pápa 51% Szeged 21% Székesfehérvár ©" co esi A vízművek termelési kapacitásának 55%-át 'kitevő ipari és intézményi vízelvonás arra, késztette az illetékes szerveket, hogy — a 'közművek tehermentesítése érdekében — olyan területeken, ahol a nyersvízzel is kielégíthető nagyfogyasztók egymáshoz közel települtek, önálló csőhálózattal rendelkező, nyersvizet szolgáltató ipari vízműveket létesítsenek (Délpesti Ipari Vízmű, Győri Ipari Vízmű). A más ipari üzemektől, elsősorban hőerőművektől, vegyipari üzemektől történt vízvásárlás meny- nyisége jelentéktelen; az 1960. évi frissvíz-beszerzésnek mindössze 1%-a. A frissvíz-beszerzés mennyiségének megoszlását az egyes iparágak, illetve népgazdasági ágak között az alábbi összeállítás szemlélteti: Nehézipar: Bányászat 2,6% Kohászat 9.6% Gépipar 3.30/0 Villamosenergiaipar 61,0% 470
