Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
nyomó részét házibekötések útján látják el ivó- és háztartási vízzel. A víz tárolását, illetve a hálózati nyomást egy községben víztorony, ötben magaslati medence, hat községben pedig nyomásfokozó berendezés biztosítja. A rendelkezésre álló 260 m3 magaslati tárolótér a napi víztermelésnek csupán a 23%-a, ami törpevízművek esetében kevés. 1.2224 KÖRZETI VÍZMÜVEK A Dráva vízgyűjtőjén 1960-ban körzeti vízmű nem volt. A folyóvölgyekben létesült pozitív mélyfúrású kutakat a lakosság a víz vastartalma miatt nem használta fel körzeti vízellátás céljára. 1.2225 LAKÓTELEPI, INTÉZMÉNYI VÍZMÜVEK A Dráva vízgyűjtőn 1960-ban 8 település területén összesen 33 db lakótelepi, illetve intézményi kisvízmű volt, melyek mintegy 28 300 főt, tehát az összes lakosság 5,5%-át látták el ivóvízzel. A kisvízművek zöme a Pécs környéki szénmedencében, továbbá a terület jelentősebb településeiben (Szigetvár, Siklós, Nagyatád) túlnyomórészt lakótelepek vízellátására létesült. A vízművek együttes napi víztermelése 2740 m3, melynek 80%-a talajvíz. A 33 kisvízmű közül 14 talajvizet, 17 mélységi vizet, 2 pedig karsztvizet termel. Az egyes vízművek kapacitása tág határok között mozog. Legjelentősebbek a Pécs környéki szénbányák lakótelepeinek a vízmüvei. A kisvízművek mintegy 70 km, hosszú csőhálózattal rendelkeznek, melyek részben öntöttvas, részben acélcsövekből épültek. A hálózatról a lakosság túlnyomó része házibekötések útján kapja a vizet. Az egy főre jutó fajlagos ivóvízitermelés kb. 100 liter, ami az igényeket kielégíti. A hálózati nyomást, illetve a tárolást 6 víztorony, 18 medence, 15 vízműben pedig nyomásfokozó biztosítja. A tárolható vízmennyiség 1820 m3 (a napi víztermelés 66%-a), melynek 10%-a. víztornyok, 90%-a pedig medencék formájában áll ren delkezésre. 1.2228 KÖZKUTAS VÍZELLÁTÁS 1960-ban ezen a területen 250 település közkút- jei kereken 50 000 fő (10%) részére 'biztosítottak ivóvizet. 244 községben csak közkutak útján jutott a lakosság ivóvízhez, míg 6 településben (Bakonya,, Kővágótöttös, Somogyhársáigy, Kutas, Nagyatád, Magyarszombatfa) a közkutakon kívül egyéb vízellátó berendezések is működtek. A nyilvántartott közkutak száma 650 d'b. Ezek közül csupán 80 db fúrt kút, a többi (570 db) ásott kút. Az ásott kutak elterjedése elsősorban a vidék hidrogeológiai adottságával magyarázható. Ásott kút a Dráva-vízgyűjtő minden helységében nagy számiban és olcsón létesíthető, ezzel szemben a jó vizet szolgáltató (kevés vasat tartalmazó) mélyfúrású kutak telepítésére a lehetőségek korlátozottak. 190 településben csak ásott, 28-ban csak fúrt, 32 községben ásott és fúrt közkutak vegyesen biztosították a lakosság vízellátását. A közkutakból 1 1 : ( ! t . V : ellátott lakosságnak mindössze a 8%-a jutott fúrt kutak vizéhez. Tekintettel arra, hogy számos községben az ásott kutak vizét a vízadó rétegek elszennyeződése miatt a jövőben már nem lehet vízellátási célokra felhasználni; ezeken a helyeken a távlati vízellátást regionális vízművekkel, illetve a községek területén kívül telepített kútrendszerből táplált törpevízművek létesítésével kell megoldani. 1.223 Ivóvízellátás a Tisza vízgyűjtőjén Az ország keleti felét magában foglaló tiszai vízgyűjtőn, ahol az ország lakosságának mintegy 42%-a (4,19 millió fő) él, az ivóvízellátás jellege és színvonala igen változó. A hidrológiai szempontból kedvezőbb adottságú területéken (Csongrád, Szolnok, Békés, Hajdu-Bihar, Szabolcsi-Szatmár megyék) a lakosság ivóvízellátását zömmel fúrt kutak biztosítják. Az északi (Nógrád, Heves, Borsod- Abaúj-Zemplén) megyékben az ásott kutas, az iparilag fejlettebb vidékeken és városokban pedig a közműves jellegű vízellátás fejlődött erőteljesebben. Megállapítható, hogy a lakosságnak csupán 53%-a fogyaszt egészségügyileg ellenőrzött ivóvizet, míg 47% még jelenleg is túlnyomórészt ásott magánkutak többé-kevésbé rossz ízű ártalmas vizét kénytelen fogyasztani, illetve háztartási célra felhasználni. A tiszai vízgyűjtő ivóvízellátásának 1960. évi helyzete a következő: Regionális vízműről ellátott Központi vízműről ellátott Törpevízműről ellátott Körzeti vízműről ellátott Lakótelepi, intézményi vízműről ellátott Közkutakból ellátott Magánkutakból ellátott 28 600 fő 0,7% 536 300 fő 12,9% 137 90Ü fő 3,3% 163 600 fő 3,9% 44 900 fő 1,1% 1 300 200 fő 31,1% 1 978 800 fő 47,0% 4 190 300 fő 100% 1.2231 REGIONÁLIS VÍZMÜVEK A Tisza vízgyűjtőjén jelenleg 2 regionális vízellátó rendszer üzemel, éspedig a Borsodi Regionális Vízmű (BRV), mely a borsodi iparvidék vízellátásában tölt be rendkívül fontos szerepet, továbbá a csupán helyi jelentőségű Északkeletbükki Regionális Vízmű. Borsodi Regionális Vízmű (BRV) A kedvezőtlen hidrogeológiai felépítettségű borsodi iparvidék ivóvízellátását a felszabadulás előtt többnyire helyi jellegű kisvízművek, valamint ásott kutak biztosították. A bányászattal ‘kapcsolatosan kiemelt tetemes vízmennyiség a felszínközeli vízkészletet annyira kiemerítette, hogy a vízellátás mind nagyobb nehézségekkel küszködött s már az ötvenes évek elején korszerű, egységes vízellátó rendszer kiépítését sürgette. A BRV 1960-ig kiépült szakasza Kazincbarcika város, valamint a borsodi medence további hat (Felsőnyárád, Izsófalva, Ku- rityán, Mucsony, Sajószentpéter, Szuhakálló) községének térségére terjed ki. A vízmű az érintett települések belterületi lakosságának 67%-át (26 000 466
