Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
egészségre ártalmas vizet adnak. A Dunavölgy lakosságának 61%-a fogyaszt egészségügyileg többé-kevésbé ellenőrzött vizet, míg 39% megbízhatatlan ásott magánkutakból szerzi be ivó- és háztartási vizét. A Duna-vízgyűjtő ivóvízellátásának jelenlegi helyzetére az alábbi összeállítás nyújt tájékoztatást: Budapest Fővárosi Vízműről ellátott Központi vízművekről ellátott Törpevízművekről ellátott Körzeti vízművekről ellátott Intézményi és lakótelepi vízművekről ellátott Közkutafcból ellátott Magánkutakból ellátott 5 272 500 fő 100% 1 689 000 fő 32,0% 603 800 fő 11,3% 127 500 fő 2,3% 15 000 fő 0,3% 59 600 fő 1,1% 744 800 fő 14,0% 2 032 800 fő 39,0% A következőkben az egyes vízellátási módokat ismertetjük. 1.2211 REGIONÁLIS VÍZMŰVEK A Duna vízgyűjtőjén 1960-ig í-egionális vízmű nem épült. 1.2212 KÖZPONTI VÍZMŰVEK 1960-ban ezen a területen 25 városi és 26 községi központi vízmű üzemelt, melyek 2 292 800 fő vízellátását biztosították. A városi lakosságnak közműves vízellátása, országos viszonylatban kedvezőnek tekinthető. Míg ugyanis a Tisza vízgyűjtőjén a városi lakosságnak csupán 40,5%-át látták el központi vízművek, addig itt a városi lakosság 87%-a (Budapest nélkül 70%) jut központi vízművekről ivóvízhez. A terület 28 városa közül csupán Baja, Kalocsa és Mohács nem rendelkezett 1960-ban egységes vízművel. Az említett 3 városban kedvező körülmények között telepíthetők fúrt kutak, ezért itt a lakosság vízellátását 1960-ban még zömmel közkutak biztosították. Tekintettel azonban a kutak többségében jelentkező nagy vastartalomra és keménységre, a közeljövőben, ezekben a városokban is központi vízművek létesítését kell előirányozni. { A városok ellátottsági foka igen kedvező (45— 99%). Míg a ritkább beépítésű, nagyobb területeken fekvő tiszavölgyi városok túlnyomó részében a csőhálózat csupán a belsőség egy részére terjed ki, a Duna-vízgyűjtő városainak a csőhálózata általában nagyabb területek lakosságát vonja be a vízellátásba. Ezért a dunántúli városokban a körzeti és a közkutas vízellátás nem tölt be oly jelentős szerepet, mint az alföldi városokban. A központi vízművek együttes napi víztermelése kereken 824 000 m3-re becsülhető, melynek 73%-a partiszűrésű víz. A legtöbb vízmű helyi vízkivételek igénybevételével igyekszik fagyasztóit ellátni. Egyes városok ezzel szemben távolabbi területek vízkészleteiből kénytelenek a helyi vízkészletből termelt vízmeny- nyiséget kiegészíteni (Budapest, Székesfehérvár, Komló). A Duna vízgyűjtőjének központi vízmüvei a hidrogeológiai adottságoknak: megfelelően, egyes helyeken (Esztergom, Vác, Szentendre, Budapest, Dunaújváros) a Duna kavicsteraszának vizét, másutt karsztvizet (Ajka, Keszthely, Pápa, Székesfehérvár, Tata, Tatabánya, Várpalota,, Veszprém), mélységi vizet (Kaposvár, Komló, Nagykanizsa, Oroszlány, Szeksaárd, Szombathely), illetve talajvizet (Győr, Komárom, Kőszeg, Mosonmagyaróvár) termelnek. Felszíni víz igénybevételére 1960-ban még nem került sor. Az állandóan növekvő vízszükséglet, továbbá a felszín alatti vízkészlet egyre fokozódó mértékű igénybevétele következtében azonban több városunkban már elő kellett irányozni a felszíni vízből történő ivóvízellátást. (Így pl. a Budapest Fővárosi Vízművek 100 000 m3/nap teljesítményű felszíni vízmüvének építését 1962-ben már befejezték). A központi vízművek a termelt vízmennyiségből mintegy 334 000 m3-t ipari üzemek részére adnak át. Ennek figyelembevételével egy ellátott főre átlagban napi 215 liter ivóvíztermelés jut. A gépi üzemelés évi energiafelhasználása 86 millió kWó-ra becsülhető. A 18. táblázatban a Duna vízgyűjtőjén lévő városok vízmüveinek főbb adatait ismertetjük., A Duna vízgyűjtőjén 1960-ban 26 községben működött központi vízmű, amelyek az érintett községek lakosságának 63%-a (104 500 fő) részére biztosítottak ivóvizet. A községi vízművek zöme a terület jelentősebb iparvidékein (Almásfüzitő, Nyergesújfalu), bányavidékein (Csőin ok, Dorog, Sárisáp, Tokod), a Balatonvidék üdülőközpontjaiban (Balatonialmádi, Balatonboglár, Balatonföld- vár, Balatonfüred, Balatonlelle, Fonyód, Hévíz, Siófok, Tapolca, Tihany stb.), továbbá Budapest térségében (Budaörs, Budakeszi, Dunakeszi) létesült. Az utóbbi 3 község vízműve a Fővárosi Vízművek víz termelő telepeiről kapja a vizet. A községi vízművek napi együttes víztermelése 41 000 m3, melynek 39%-a partiszűrésű kutakból, 25%-a karsztvízből, 23%-a mélységi vízből, 13%-a felszíni vízből származik. Felszíni vízből Siófok és Balatonföld- vár vízműve összeslen 5000 m3/nap mennyiségben kapja ivóvizét. 1.2213 TÖRPEVlZMOVEK A Duna vízgyűjtőjén 1960-ban 3 városban és 123 község területén összesen 128 törpevízmű működött, melyek együttesen 127 500 fő vízellátását biztosították. Ez a szám a terület összes lakosságának 2,3%-át, az érintett települések 'belterületi lakosságának pedig 35%-át jelentette. A Duna vízgyűjtőjén — az ország többi területeihez hasonlóan — a törpevízművek száma a fel- szabadulás után jelentősen megszaporodott. Elsősorban a fúrt kutak létesítése szempontjából kedvező adottságú területeken, továbbá a források közelében lévő községekben terjedt el a vízellátásnak ez a módja. Jelenleg Veszprém, Pest, Tolna és Fejér megyében találhatók legnagyobb számban törpevízművek. Veszprém megyének a Balatontól északra fekvő karsztvidékén elsősorban a források vizét veszik igénybe. Pest megyében mélységi és 462
