Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
jutott a lakosság ivóvízhez. A közművesítés arányszáma a városokban 89%, községeinkben azonban csak 14% volt. A lakosság 1960. évi ivóvízellátásáról — vízellátási módok szerinti bontásban — a következő táblázatos összeállítás nyújt általános áttekintést: 1. táblázat Ellátottak Vízellátás módja száma aránya az össznépes- séghez re % Regionális és központi vízművekről ellátott 2 973 400 30,3 Törpevízművekről ellátott 273 800 2,7 Körzeti vízművekről ellátott 178 600 1,8 Intézményi, lakótelepi vízművekről ellátott 132 800 1,2 Közkutakról ellátott 2 095 000 21,0 Magánkutakról ellátott 4 322 930 43,0 összesen: 9 976 530 100,0 Az ország összes lakosságának tehát 36%-a jutott regionális, központi, törpe, körzeti, illetve intézményi, lakótelepi vízművek útján ivóvízhez. A mintegy 12 000 db-ra becsülhető üzemképes közkútról, további 21% szerezte be ivóvizét, míg a lakosság 43%-a túlnyomórészt ásott magánkutak többé- kevésbé egészségtelen, rossz minőségű vizét fogyasztotta és használta fel háztartási célokra. 1.211 Közműves vízellátás Magyarország közműves vízellátását 1960-ban két regionális vízmű, 81 központi, továbbá mintegy 220 törpevízmű, valamint fcb. 1300 db egyéb (körzeti, lakótelepi, intézményi) kisvízmű biztosította. Az alábbiakban összehasonlításképpen néhány európai állam közműves ellátottságára vonatkozó adatot közlünk: 2. táblázat Ország neve Adatgyűjtés éve Közművesítés mutatója % Magyarország I960 36,0 Ausztria 1951 45,6 Csehszlovákia 1957 45,8 Jugoszlávia 1951 21,4 Románia 1958 35,0 Anglia 1950 96,0 Belgium 1950 65,9 Dánia 1951 65,7 Finnország 1950 26,0 Franciaország 1951 59,0 Hollandia 1957 90,8 Német Demokratikus Köztársaság 1958 73,5 Német Szövetségi Köztársaság 1955 84,0 Svájc 1950 100,0 Svédország 1952 69,0 Az összehasonlító számadatokból megállapíthatjuk, hogy hazánkban a közműves vízellátás arányszáma igen kicsi és távolról sem elégíti ki az élet- színvonal emelkedésével állandóan növekvő igényeket. Nemcsak a fejlettebb tőkés államokhoz, hanem a hasonló fejlettségű szomszédos Ausztriához és Csehszlovákiához képest is jelentős elmaradottság tapasztalható. Hazánkban a közművesítés üteme erősen lemaradt az általános európai színvonalhoz képest. Az ivóvízállátás fejlesztése során célkitűzésünk, hogy 1980-ig a közműves jellegű vízellátásunk színvonalát a fejlettebb tőkés államok jelenlegi szintjére emeljük. Kétségtelen, hogy a közműves vízellátás fejlesztésére az elmúlt évek során jelentős erőfeszítések történtek, melyek révén biztató eredmények is születtek. A lemaradást természetesen, az elmúlt 10— 15 év alatt felszámolni nem lehetett. A közműves vízellátás fejlesztésének meggyorsított ütemét, továbbá a 20 éves fejlesztés célkitűzését az alábbi adatok szemléltetik: Év Közművesítés mutatója % 1937 22 1957 32 1960 36 1980 83,5 A következőkben az áttekintés és összehasonlítás megkönnyítésére külön-külön összeállításban ismertetjük városaink, valamint községeink vízellátási módok szerinti ellátottsági viszonyait. A teljesség érdekében mindkét összeállításban a közműves vízellátottságon kívül a köz- és magánku- takról ellátottak arányát is közöljük, mert a köz- és magánkutaknák városaink, különösen pedig községeink ivóvízellátásában még 1960-ban is igen jelentős szerep jutott. 1.2111 VÁROSOK IVÓ VÍZELLÁTOTTSÁG A Városaink 1960. évi ivóvízellátottsága az alábbi adatokkal jellemezhető: Központi vízművekről ellátott 71% Törpe, körzeti, intézményi vízművekről ellátott 4% Közkutakról ellátott 7% Magánkutakról ellátott 18% 100% A városi lakosság 3/4 részének ivóvízellátását tehát közműves vízellátó berendezések biztosították. Bár a városi lakosság közműves ellátottságában is 'bizonyos mérvű lemaradás tapasztalható a hazánkhoz hasonló gazdaságföldrajzi, hidrogeológiai adottságokkal rendelkező európai államokhoz viszonyítva, ez azonban jelentősen kisebb mértékű az össznépesség közműves ellátottságának elmaradottságához képest. A városok ivóvízellátottságának vízellátási módok szerinti megoszlását a következő táblázat ismerteti: 454
