Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás
3 táblázat 4 táblázat Magyarország 1960. évi haltermelési mérlege Egyes országok egy főre jutó húsfogyasztása kg év Termelés Fogysaztás Ország összes hős Ebből hal Természetes vizek Ausztria 61 4 halászata 33,7 Hazai fogyasztás 142,8 Belgium 65 6 Tógazdaságok Dánia 88 15 haltermelése 96,4 Export 16,8 Finnország 43 11 Járulékos Franciaország 79 5 haltenyésztés 3,5 összes fogyasztás: 159,6 NSZK 64 7 Görögország 29 8 Hazai termelés Írország 64 4 összesen: 133,6 Olaszország 32 5 Import 26,0 Hollandia 53 4 Svédország 67 18 összes hal: 159,6 Sváic 57 3 elfogadható színvonalra kívánjuk növelni, úgy feltétlenül növelnünk kell a termelést. A belföldi halfagyasztás 12 millió lakos részére 5 kg/fő évenkénti fogyasztással számolva 600 ezer q. Halexportunk függvénye a külföldi piacnak. A hazai fogyasztáshoz hasonlóan meghatározni nem lehet, de 70 ezer q fölé nem valószínű, hogy emelkedjék. összes haltermelésünket így 670 ezer q-ra tervezzük fejlesztem. Ennek érdekében természetes vizeink hozamát az 1960. évinek a kétszeresére, meglévő tógazdasága2. A HALÄSZATI VÍZHASZNOSÍTÁS FEJLESZTÉSE 2.1 A TERVEZÉS ALAPJAI 2.11 A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK, ADATGYŰJTÉSEK. FELTÄRÄSOK ÉS TERVEZÉSI MUNKÄK ISMERTETÉSE A tudományos kutatások közül halászati szempontból a leglényegesebb a Földművelésügyi Minisztérium Szakoktatási és Kísérletügyi Főigazgatóságához tartozó Kisállattenyésztési Kutató Intézet Halászati Osztályának munkái és a Debreceni Agrártudományi Egyetem kutatásai. Munkáik közül a leglényegesebb a belterjes haltenyésztés elméleti kérdéseinek és nagyüzemi keretek között való alkalmazásának a kidolgozása. A kutatók eredményes munkájára jellemző, hogy a 20 éves tervidőszak folyamán csak beruházásiban kétmilliárd forint megtakarítását tenné lehetővé az évenkénti termelési érték, ami a kutatás hatására jöhet létre. A vízügyi vonatkozású összefoglaló tanulmányok közül az első az 1954-ben készült Országos Vízgazdálkodási Keretterv-vázlat, amely a természetes és mesterséges vizek halászati fejlesztésén kívül kitért még a komplex vízgazdálkodású síkvidéki tározók építésére is. Ez a Keretterv a tógazdaságok területét 40 ezer ha-ra kívánta felemelni. A halászat fejlesztésével foglalkozott: „A halászat 15 éves terve”, amely 1957-ben készült. Ez a perspektív terv foglalkozott a természetes vizek halászatával is, rámutatva az egyes halászati termelőszövetkezetek fogási eredményeire, részletesen foglalkozott a tógazdaságok fejlesztésével, irányelveket adott a fejlesztésre. A Vízgazdálkodási Adatgyűjtemények részletesen ismerteti a halászat múltját, pillanatnyi helyzetét és a fejlesztési lehetőségeket. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1959-ben készített regionális tervet. Ez a terv szintén feldolgozta, mind a természetes vízi, mind a tógazdasági halászat adatait, ismertette a halászat akkori helyzetét és a fejlesztés lehetőségeit. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság Vízhasznosítási Osztálya 1960-ben készítette el a Mezőgazda- sági Vízhasznosítás 20 éves távlati tervét, mely részletesen tárgyalja a tógazdaságok és a síkvidéki tározók építését. E szerint a Duna vízrendszerében 14,7 ezer ha, míg a Tisza völgyében 34 ezer ha, vagyis összesen 48,7 ezer ha új halastó épülne az elkövetkező 20 év alatt, amely az 1960-ban üzemelt tavakkal együtt kereken 70 ezer ha tógazdaságot eredményezne. A Földművelésügyi Minisztérium Halászati Felügyelősége 1960-ban három alternatívát dolgozott ki a halászat II. 5 éves és a távlati 20 éves tervére vonatkozólag. 1963. májusában készült el az Országos Tervhivatal „Tervezet a halászat 20 éves tervéről” című munkája. A tervezet közgazdasági megfontolásokkal 'kezdődik, majd ismerteti halexportumikat, 423 Anglia 81 10 Jugoszlávia 29 2 Magyarország 46 1,4 ink termését az 1960. évinek másfélszeresére kell emelni, biztosítani kell a tározók járulékos hala- sításást és 60 ezer ha új tógazdasági halastó létesítéséről kell gondoskodni, olyan tógazdaságról, melyeknek az országos átlagos termése legkevesebb 7 mázsát ér el hektáronként.
