Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás
A kisebb területű tógazdaságok jelentősége nő azáltal, hogy a lehetőséghez mérten — a várható vízhozamok, rendelkezésre álló terepadottságok, talajviszonyok, gátméretek — a kizárólag tógazdasági követelményeken túlmenően nagyobb vízmélységgel emelt szintű halastóvá épülnek ki és öntözővizet is tároznak. E különösen jelentős azokon a vidékeken, ahol a vízbeszerzés nehézséget jelent, a közelben nincsenek bőhozamú vízfolyások, nagyobb folyók és a terepadottságok olyanok, mint a legtöbb dunántúli és észak-magyarországi vidék, ahová nagy távolságról öntözővizet szállítani nem gazdaságos. Alföldi területeinken fordított a helyzet. Itt a nagyméretű síkvidéki halastavak építési lehetőségét a nagy csatornaépítési munkák adják meg azáltal, hogy olyan területekre is szállítanak vizet, ahol halastó építési lehetőség volt, csak víz nem. A legjelentősebb alföldi halastavak és 1960. évi haltermésük: Hortobágyi halastó 1810 ha 4 395 q/év Hortobágyi tavak: Polgári tó 321 ha Kamyai tó 138 ha Borsosi tó 181 ha Malomházi tó 53 ha Ohati tó 801 ha Fényes tó 236 ha Borzas! tó 203 ha Mikelapos 201 ha Fertőlapos 355 ha Csécsmocsár 628 ha K—V tavak 224 ha Geleji tó 89 ha Összesen: 3 421 ha Biharugrai Halgazdaság 3 421 ha 1 024 ha 21 686 q/év 6 559 q/év Szegedi Halgazdaság 1 170 ha 7 700 q/év 7 425 ha 40 340 q/év A tógazdaságok 1960. évi adatairól a 2. melléklet nyújt áttekintést. J.23 A JÁRULÉKOS HALTENYÉSZTÉS MÚLTJA ÉS JELENE Járulékos haltenyésztés 1960-ban csekély volt, 0,89 ezer ha-on 3,5 ezer q haltermeléssel. A viszonylag magas — 3,9 q/ha-os — fajlagos halhozam részben a balatonföldvári szennyvízzel táplált halastavak magas hozamából adódik, részben abból, hogy a K—V tározó hasznosítása inkább tógazdasági jellegűnek mondható, mint egy tározó járulékos hasznosításának. Tározóink járulékos halászatának inkább jövője van, elsősorban, mert víztározóink még csak ezután épülnek meg. Szennyvízzel táplált tó csak egy, a balatonföldvári, üzemelt 1960-ban. 1927-ben épült, 1960. óta a község szennyvizeit jó eredménnyel hasznosítja. Az átlagos hal termelés 11,7 q/ha. A tó egyetlen hibája, hogy csak 38 ha kiterjedésű. Az állandó költségek, amik egy közepes nagyságú, néhány 100 ha-os üzemnél közel azonosak volnának, az ilyen kis területű halastavaknál erősen csökkentik a tó j övedelmezőségét. A rizstelepi haltenyésztés 1952—53-ban indult meg. Elősegítésére állami támogatással teleltetők, elő- és utómevelő tavak létesültek. A rizstelepi hal- tenyésztés azonban nem járt a várt eredménnyel. A rizstelep rendszerint május 1. és szeptember 15. között üzemel. Már a halivadék kihelyezésénél rendkívül nagy volt a veszteség, később a rizsbetegségek miatt szükséges cserék okoztak nehézséget, végül a lehalászásnál — ha a termelés jól sikerült is, mint pl. 1956-ban, a Közép-Tisza és Mátravidék területén — annyi nehézséggel járt a halak összeszedése, szállítása, hogy a következő években már alig vállalkoztak rizstelepi haltenyésztésre. Az újabban tereprendezéssel épült, anyagárok nélküli rizstelepek a hal tenyésztést kizárják. 1960-ban már risztelepi haltenyésztés nem volt. A járulékos haltenyésztés 1960. évi adatairól a 3. melléklet nyújt áttekintést. A halászat szervezete és felépítése A halászat hazánkban a földművelésügyi miniszter főfelügyelete alá tartozik. Alapvetően két egymástól független kategóriára osztható: a) tógazdasági haltenyésztésre, b) természetes vízi halászatra. a) A tógazdasági haltenyésztés az Állami Gazdaságok Főigazgatóságához tartozik; a közvetlen felügyeletet a Halgazdasági Tröszt 9 vállalattal, és az Állami Gazdaságok tógazdasági haltenyésztése 5 körzeti felügyelővel, 53 állami gazdasággal látja el. A Szakoktatási és Kísérletügyi Főigazgatósághoz tartozik a Kisállattenyésztési Kutató Intézet és természetesen ennek Halászati Osztálya is, amelynek Gödöllőn, Szarvason, Tolnán és Szajolban vanr nak telepei. A termelőszövetkezetek tógazdasági haltenyésztése az Országos Halászati Felügyelőséghez, illetőleg a megyei tanácsok mezőgazdasági osztályának halászati felügyelőihez tartozik. b) A természetes vizek halászata az Országos Halászati Felügyelőséghez tartoznak és az Országos Halászati Felügyelőség a megyei halászati felügyelőkön, a Halászati Termelőszövetkezetek Központi Intéző Bizottságán, a Magyar Országos Horgász Szövetségen keresztül gyakorolja főfelügyeleti jogát a halászati termelőszövetkezetek, illetve a horgász intézőbizottságok és horgászegyesületek felett. A Balatoni Halászati Vállalat kettős felügyelete. A gazdálkodás közvetlen irányítása a Halgazdasági Trösztre, a halászati igazgatással kapcsolatos kérdések pedig két megyei mezőgazdasági osztályon keresztül az Országos Halászati Felügyelőséghez tartoznak. Minthogy az 1961. évi 15. törvény alapján az Országos Halászati Felügyelőség vezeti a halászati igazgatást, termelést és műszaki tevékenységet, ezért a termelő szerv elvi irányítása, ellenőrzése az Országos Halászati Felügyelőség feladata. A törvényeken, jogszabályokon és érvényes utasításokon túl a Magyar Népköztársaságot Ausztria kivételével a szomszédos államokkal érvényes halászati egyezmények, illetőleg megállapodások kö421
