Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
VI. fejezet. Öntözés
Az öntözésre berendezendő terület: 36 500 ha. Az egyidejűleg; öntözhető terület: 32 000' ha. Az öntözendő növénykultúra főleg szántó, zöldségkertészet, szőlő-gyümölcs és csekély rét-legelő. (Lásd még a D/4. rendszernél előadottakat.) D/8. Abonyi öntözőrendszer Talaja, kötöttség és talajtípus szempontjából változatos. A Cegléd—Tiszajenő helységeket összekötő vonaltól délre eső terület nagyrészt homok. Cegléd —Tiszajenő vonalától északra eső területen jellemzők a kötött vályogtalajok. Néhol kisebb összefüggő foltokban meszesr-szódás szikesekkel megszakítva. A talajvíz mélységének szélső ingadozás® 2—3,5 m. Az öntözésre berendezendő terület: 94 750 ha. Az ’ egyidejűleg öntözhető terület: 87 250 ha. Az öntözendő növénykultúra: 85%-ban szántó, a többi elsősorban szőlő-gyümölcsös, majd zöldségekért és rét-legelő. Az ismertetett területre esik a II. Tiszai vízlépcső Jászsági öntözőrendszerének X., XI., XII. és XVIII. fürtje. E fürtök távlatban öntözésre berendezendő területe — mely a D/8 rendszer fentebb ismertetett területnagyságában már szerepel — kereken 31 000 ha. A rendszer többi részének építésiét 1980 után, a Duna—Tiszacsatorna megépítése utánra tervezzük. D/9. Bugac—Mórahalmi öntözőrendszer Vízellátását a Duna—Tisza-csatomából tervezzük. Az öntözésre berendezendő terület: 60 200 ha. Az egyidejűleg öntözhető terület: 55 700 ha. Az öntözendő növénykultúra elsősorban szántóföldi, majd szőlő-gyümölcs, rét-legelő, kertészet. D/10. Kiskunfélegyházái öntözőrendszer • Az öntözőrendszer a Duna—Tisza-csatomából, közvetlen vízkivétellel kapja vízellátását. Az öntözésre berendezendő terület: 84 600 ha. Az egyidejűleg öntözhető terület: 76 200 ha,. Az öntözendő növénykultúra: főleg szántó, majd szőlő-gyümölcs, a kertészet és rét-legelő. D/ll. Csongrádi öntözőrendszer A rendszer ideiglenesen a Tisza-jobbparti öntözőrendszer terhére, a Tiszából is ellátható öntözővízzel. Kiépítésére ezért reálisan csak a dunai víz- pótlás megoldása után kerülhet sor. Az öntözésre berendezendő terület: 17 500 ha. Az egyidejűleg öntözhető terület: 15100 ha. Az öntözendő növénykultúra: főleg szántó, kertészet, szőlő, gyümölcs és rét, legelő. D/12. Duna-jobbparti öntözőrendszer A következőkben a D/12 és D/13 öntözőrendszer talajtani viszonyait összefoglalva ismertetjük. A Duna-jobbparti alluviálás öntések tájegységé- nék talajai zömmel löszből, illetve dunahomokből állanak. A Dunaföldvárig terjedő öntéstalajok kötöttségük szerint könnyű vályogoknak nevezhetők. A talajvíz 2—3 m mélyein van. Ercsi környékén egyes helyeken erős mészfelhalmozódási szintek alakultak ki. A Dunaföldvártól délre fekvő, magasabb tér- szintű öntéstalajok általában kötöttebb, agyagosabb összetételűek. A tájegységen jó eredménnyel termelhető a kukorica, a napraforgó, a szója, a repce, a lucerna, az olajlen, a búza és egyéb gabonafélék, a, répafélék és a burgonya. Eajisztól délre kitűnően megterem a rostlen,, a kender és a vöröshere. A Fejér és Tolna megyei löszhátak tájegységének talajai általában a mezőségi talajtípusba sorolhatók. A Sárvíztől keletre eső területek túlnyomóan barna színűek, rendkívül változatos a humuszréteg vastagsága. A Székesfehérvártól északkeletre eső területek lösztakarója vékony, míg a délnyugatra eső területek lösz,takarója néhol a 10 m-t is eléri. Ezen tájegység hazánk legtermékenyebb mezőségi talajai közé sorolhatók. A legeredményesebben termelhető fő növény a búza, kukorica,, a mélyebben fekvő humuszos és mélyrétegű területeken a cukorrépa és a kender, a cirokfélék, a lucerna, a vöröshere, a baltacin, a borsó és a bükkönyfélék. Különösen alkalmas még a táj zöldségkertészeti magvak termesztésére. A Sárvíz táján Pétfürdő és Székesfehérvár között nagyobb tőzegmedence terül el, kevert talaj- minőséggel. A közvetlenül Székesfehérvártól délre elterülő nagyobb kiterjedésű homokterület talaja nagy átlagban 100 cm humuszréteg vastagságú és jó terméikenységű. A táj növénytermesztésére jellemző, hogy a kötöttebb talajokon búza, kukorica,, őszi árpa, cukorrépa és lucerna a fő növény. A szénsavas, mésziben szegényebb területeken,, a fentieken kívül kiterjedtebben termesztik a vörösherét és bükkönyféléket, a homokon a búza helyett a rozsot és nagyabb mértékben a burgonyát. A Tolna és Dunaföldvári homokhátak tájegysége nem egységesen homokos', helyenként sok lösz keveredik a homokba. A humuszréteg vastagsága általában 30 cm körüli. E tájon az erózió és defláció jelentős károkat okoz. A talajvíz a felszínhez közel van. A Simontornya—Mohácsi löszhátak tájának anyakőzete túlnyomóan, lösz, talajtípusai rendkívül változatosak. Ezen a tájon is pusztít az erózió. A löszhátak tájának legkiterjedtebb termelt növénye a búza, a, rozs, az őszi árpa, a kukorica, a burgonya, a dohány, a cukorrépa, a rostkender, a borsó, a lucerna, a vöröshere és a napraforgó. A talajvízszint öntözési szempontból általában kedvező. A D/12 öntözőrendszer területének dombvidéki jellege meghatározza a kialakítható öntözés jellegét. A vizet 50—60 m-es emeléssel kell biztosítani. A 13 önálló fürt öntözését legnagyobbrészt eső- szerű módon, föld alatti nyomócsöves megoldásban tervezzük. A Sió csatornázása felvetheti a terület egy részének a Sióból történő öntözővíz-ellátását is. 379
