Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
VI. fejezet. Öntözés
éspedig monokultúrás rizstermelés növekedésével, illetve csökkenésével. Az üzemelő öntözések területe 1959-ig nagyon ingadozó volt, s a berendezett területek a vetés-forgós nagyüzemi gazdálkodás feltételeit általában nem elégítették ki. A mono- kulturális rizstelepek egy része néhány évi használat után elavult és a termelésből kiesett. Ebben az időszakban hiányosság volt az is, hogy nem fordítottak gondot az öntözés következtében keletkezett káros vizek elvezetésére. Ezért a talajvíz helyenként jelentősen megemelkedett, egyes területek mocsarasodtak. Az öntözött területek 1947— 1959. évek közötti fejlődését az 1. táblázat mutatja. 1949—59 között az öntözés fejlesztésében határkövet jelentett a Keleti-főcsatorna üzembeállítása. A főcsatorna elsőízben 1954-ben, adott öntözővizet, s ez nemcsak a főcsatorna által uralt terület öntözővíz ellátásét oldotta meg, hanem a következő éveikben — és napjainkban is — nagy mértékben hozzájárul az alsóbb, délebbre fekvő térség (elsősorban a Körösvölgy) öntözővízszükségletének biztosításához. — A Tisza, vízgyűjtőjében meg kell említeni az 1949—50. években megépült Hernád- völgyi öntözőrendszert, megjegyezve, hogy azt 1960. évig nem hasznosították. — A szóbanforgó időszakiban a Dunántúlon összefüggő öntözőrendszer nem épült; az öntözések elsősorban a helyi lehetőségeikre támaszkodtak. Az 1950-es évék végén megkezdődött a nagyüzemi mezőgazdálkodás feltételeit kielégítő nagy öntözőrendszerek építése. Különösen jelentős, hogy az öntözés technikai fejlődése folytán a hagyományos felületi öntözés helyett az érdekeltek az eső- szerű öntözési módot alkalmazták. Az 1959—60-as évékben megindult a nyomásközpontos öntözőfürtök tervezése is. 1.22 AZ ÖNTÖZÉS JELENE A Keretterv kiindulásával az 1960. év adatait fogadta el. Az, öntözött területek 1960. december 31-i elhelyezkedését és nagyságát a jelen fejezet végén lévő 1, 2, és 3. továbbá 8, 9, 10 és 11 melléklet mutatja. Öntözéseink fejlődésében az 1960—63-as évek hozták az eddigi legnagyobb fordulatot. 1960. évben 95 000 ha területen folyt öntözés, szemben a berendezett 140 000 ha-al. A különbség abból adódik, hogy az 1960. év második felében berendezett öntözőtelepek 1960-ban még nem üzemeltek, továbbá az elöregedett rizstelepeket fokozatosan kikapcsolták. Az 1960—63. években az öntözés fejlődését a 2. táblázat mutatja: Az ismertetett adatokból közvetlenül is megállapíthatók az 1960—1963. évi öntözésfejlesztés főbb jellemzői: — Az öntözés fejlődésének üteme meggyorsult. Az évi területi fejlődés átlagosan mintegy 44% volt. — Az esőszerű öntözés uralkodó lett; részesedése az 1960. évi 26,6%-ról 1963. évre 63o;o-ra emelkedett. Az emelkedés üteme még jobban tükrözi a Magyarország üzemelő öntözései 1960. és 1963. között 1000 ha-ban 2. táblázat Megnevezés 1960 1961 1962 1963 a) Kultúra szerinti megoszlás Rizs 28,3 22,0 19,5 19,0 Szántó 29,6 56,6 116,0 147,0 Zöldség 15.9 19,6 30,0 39,0 Szőlő, gyümölcs — 1,5 3,5 6.5 Rét, legelő 15,5 24,8 37,0 37,0 Egyéb 5,7 2,5 14,0 11,5 összesen: 961,0 127,0 220,0 260,0 b) Öntözési mód szerinti megoszlás Felületi 69,5 78,0 102,5 92,5 Esőszerű 25,5 49,0 117,5 167,5 c) Termelő szektorok szerinti megoszlás Tanácsi* 56,5 79,3 133,0 174,0 Állami 38,5 47,7 87,0 86,0 * A tanácsi termelő szektorban a szövetkezeti és magántermelők együttesen szerepelnek. változást, amíg a felületi öntözés az említett három év alatt mintegy 60%-kal emelkedett, az esőszerű öntözés növekedése 625%-os. A termelőszövetkezetek részesedése 59%-ról 63%-ra emelkedett. 1960—63 közötti években a felsoroltakon túl egyéb jelentős mennyiségi változás is következett be. A nagy öntözőfürtök kialakításával a korábban szétszórt, egymástól függetlenül üzemelő vizkivételd helyek száma csökkent. E mellett a nagy állami főművi vízellátás aránya csökkent, mert sok helyi közvetlen üzemi vagy társulati vízkivétel létesült, valamint jelentős mértékben nőtt a talajvizekből táplálkozó csőkutas öntözések száma, A nagy fejlődés ellenére az öntözéses gazdálkodás nem vált a mezőgazdasági termelés szerves részévé, munkaerőproblémái fokozódtak és hiányoztak a járulékos feltételek. Az öntözés 1963. év végi helyzetére jellemző, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése megteremtette a tervszerű nagyüzemi öntözés fejlesztésének politikai és gazdasági elvi feltételeit. A területi elhelyezkedéseket illetően az öntözés az ország egész területén arányosan fejlődik. A növénykultúra megoszlása szempontjából megszűnt a rizs uralkodó szerepe, valamint a talajerő szempontjából egészségtelen monokultúrás jellege és általánossá vált a különböző szántóföldi növények öntözése. Az öntözési módok közül az esőszerű öntözési mód ugrásszerűen fejlődött. Megállapítható, hogy az esőztető öntöző berendezésekkel egyes gazdaságaink jó eredményeket érteik el. Jelentős azonban azoknak a gazdaságoknak a száma, amelyek a költsége® berendezéseket nem 47 OVK 369
