Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
Magyarország enegiaellátása a hazai — köztudomásúan korlátozott — szémlkészletekre épült fel. A folyékony és gáznemű tüzelőanyagok felhasználása csak az utóbbi években kezdődött meg. A szén-, olaj- és földgáz-bányászat és behozatal a nagyarányú fejlesztés ellenére ma még nem tudja az alapenergiahordozók tekintetében jelentkező igényeket kielégíteni. Emellett azt is meg kell állapítani, hogy az atomenergia felhasználása energiatermelés céljaira elsősorban alapenergia termelés vonatkozásában jelentkezik, a hazai hasznosítás megoldásáig még hosszabb idő fog eltelni. Ezért a jövőben az energiaibehozatal mellett feltétlenül szükséges az ország vízerőkészlétének hasznosítása is, természetesen a gazdaságosság határain belül. Jelentősége különösen a csúcsfogyasztás fedezésénél fontos. Jelenleg a vízenergia részesedése az ország villamosenergia mérlegében nagyon alacsony, mindössze 1.2%, szemben a Szovjetunió 19-, Észak-Ame- rika 26%-os részesedésével és a kereken 30%-os világátlaggal. Az ország hasznosítható vízerőkészlete 900 MW, illetőleg 4,4 milliárd kWó, ebből azonban ma mindössze 2% kerül hasznosításra 18,8 MW teljesítménnyel (93,5 mió kWó). A fejlesztés során, 1980-ig a magyar—csehszlovák vízerőműrendszer, a II. és III. tiszai vízerőtelepek és kisebb vízerőművek megépítésével összesen 528 MW teljesítmény és évi 2,3 milliárd kWó energia előállítása lenne lehetséges. Az 1980 után kiépítésre javasolt vízerőművek 502 MW teljesítményt és évi 2,4 milliárd kWóra energiát jelenthetn/ek. A szivattyús energiatározókból 1980-ig 700 MW teljesítmény került előirányzatra. 1980 után még jelentős, összesen kereken 5500 MW összteljesítményű szivattyús energiatározók építésére van kedvező lehetőség. 2.28 ÄSVÄNY-, GYÓGY- ÉS ^VÍZHASZNOSÍTÁS Az ásvány-, gyógy- és hévízhasznosítás a kivételes természeti kincsünk nyújtotta lehetőségek kihasználását biztosítja és egyúttal egyéb energia- hordozót más célra szabadít fel. A vízhasznosítás kiterjed a gyógyászatra, a lakások és egészségügyi intézmények melegvízellátására, egyes esetekben azok fűtésére, a melegvizű fürdők vízellátására, végül a mezőgazdaság területén a növényházak fűtésére. Az ország területén: 1960-ig feltárt ásvány-, gyógy- és hévíz mennyisége 126 millió m3/év. Ez a vízmennyiség kb. 185 helyen kerül felszínre, melyek kihasználtsága 1960. évben évi átlagban 52% volt. A hévízhasznosítás fejlesztési célkitűzései az alábbiak: — gyógyászati hasznosítás, — melegvizű fürdők létesítése központi fűtéssel és melegvízszolgáltatással ellátott lakások számára, — kórházak fűtése és melegvízellátása, — növényházak fűtése. A fejlesztési tervidőszak végén kereken 25%-kal több ásvány-, gyógy- és hévíz termelhető ki naponta, mint a fejlesztés előtt. 2.29 EGYÉB VÍZHASZNOSÍTÁSOK Az egyes vízgazdálkodási ágazatok körében végrehajtott fejlesztés lehetővé tesz olyan járulékos hasznosítást is, melyek nem a vízgazdálkodás területén jelentkeznek. Ezek elsősorban az üdülési, sport célokra történő hasznosítások. Az egyes ágazati feladatok meghatározásánál ezeknek a végrehajtási lehetőségére is ki kell térni. 3. ÖSSZEFOGLALÁS A vízgazdálkodás fejlesztése csakis a szükségletek és lehetőségek reális felmérésén.alapuló, a nép- gazdasági fejlődéssel összhangban lévő arányos tervek szerint képzelhető el. , A népgazdasági tervek jelölik ki a népgazdaság fejlesztési irányát és azokat a feladatokat, melyeknek végrehajtása a termelőerők fejlesztése, a társadalom anyagi, szociális és kulturális színvonalának emelése érdekében szükségesek. A vízgazdálkodás távlati tervének feladata, hogy a szocialista társadalmi-gazdasági viszonyoknak megfelelően, a technikai haladás lehetőségeinek legteljesebb figyelembevételével, összhangban a népgazdaság többi ágazataival, a társadalom szükségleteinek kielégítése érdekében az egyes vízgazdálkodási ágazatok helyes fejlesztési mértékét megállapítsa. Ennek megfelelően a népgazdaság egyes ágazatai által a vízgazdálkodással szemben támasztott igényekből kell kiindulnia. Az ipar, a mezőgazdaság és a lakosság egyrészt igényli a térben és időben változó mennyiségben jelentkező káros vizek elleni hathatós védelmet, másrészt megkívánja az élet fenntartásához és az anyagi termelés folyamatának végrehajtásához ugyancsak térben és időben változó mennyiségű vízszükséglet rendelkezésre bocsátását. A vízgazdálkodás távlati terve kidolgozásánál alapvető elv, hogy a korlátozott vízkészletekből a népgazdaság igényeit a leghatékonyabban elégítsük ki. E két, sok esetben ellentétes adottsága szükségessé teheti, hogy a vízgazdálkodás szempontjai egyes népgazdasági célkitűzések megvalósítását — térben vagy időben — korlátozzák, illetve befolyásolják. A hatékony vízgazdálkodás során a mértékadó összefüggések figyelembe vétele nemcsak népgazdaságunkban,, hanem a környező államokkal összefüggő kérdések tekintetében is súlypontosan jelentkezik. Ezek az alapvető szempontok szolgálnak alapul a vízgazdálkodás távlati tervének, az Országos Vízgazdálkodási Kerettervnek kidolgozásakor. 31
