Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
VI. fejezet. Öntözés
VI. FEJEZET Öntözés 1. BEVEZETÉS 1.1. A témakör ismertetése Az öntözés a talaj természetes vízkészletének lehetőleg olyan mértékű kiegészítése-, amennyire a növényzet legkedvezőbb fejlődése ezt megkívánja. Az öntözésnél a .vizet természetes eséssel vagy gép segítségével szállítjuk az öntözendő területre. A felületen sáncokkal, barázdákkal, vagy a talajban mélyszántással történő vízvisszatartást hazánkban nem soroljuk az öntözési módok közé, annak ellenére, hogy e módszerek is teremthetnek a növényzet számára kedvező vízellátást. Az ország területén az évek 80%-ában a csapadék mennyisége kevesebb, vagy eloszlása kedvezőtlenebb, mint amit a növényzet — optimális fejlődése érdekében — megkíván. A helyesen végrehajtott öntözéssel a száraz gazdálkodásnál nagyobb és biztosabb termést érünk el, függetleníthetjük a termelést az időjárás szeszélyedtől és a talajok esetleg rossz vízgazdálkodási adottságaitól, továbbá elősegíthetjük a mező- gazdasági termelés átalakítását, a termelés belterjesebbé tételét, a száraz gazdálkodásban kipusztuló nagyvízigényű növényeket (pl. rizs) termeszthetünk, fejleszthetjük az állattenyésztést és korszerű talajjavítást is végezhetünk. Az öntözés végső célját tekintve mezőgazdasági tevékenység, amelyhez azonban nélkülözhetetlen a műszaki közreműködés. Ezért eredményesen csak a műszaki és mezőgazdasági szempontok legtökéletesebb összhangjával valósítható meg. Az öntözéssel kapcsolatos műszaki és mezőgazdasági ténykedések a következők: a vízkészlet és az öntözővízszükséglet meghatározása, a vízszükséglet biztosítása, a víz kivétele, a víz vezetése a felhasználás helyére, a víz szétosztása, és a felesleges vizek elvezetése, továbbá a talajvízszint szabályozása. E ténykedések az érintett szervektől összehangolt kutatási, tervezési, építési, üzemelési, szervezési és hatósági tevékenységet kívánnak. Az öntözővíz adagolása az alábbi öntözési módok szerint történhet: Felületi öntözés, melynek alkalmazásával a felszínen vezetett víz a talajt árasztással, csörgedez- tetéssel, vagy áztatással nedvesíti. A felületi öntözéshez soroltuk, mint áztató öntözést az altalajöntözést, melynél a talajba helyezett csövekben vagy mélyvezetésű nyílt csatornákban vezetett víz az aktív termőréteget a talaj kapilláris erőhatásával nedvesíti. Esőszerű öntözés, melynél az öntözővíz gépi berendezés segítségével szórófejeken keresztül, mesterséges csapadék alakjában hull a növényzetre, illetve a talajra. Az öntözővíz származhat: felszíni vizekből, felszín alatti vizekből, szennyvizekből. A Keretterv összeállításánál alkalmazott néhány fontosabb fogalom értelmezése: öntözőrendszer általában egy vízkivételhez tartozó, a domborzati viszonyok által meghatározott és csatornarendszerrel ellátott legmagasabb rendű nagykiterjedésű vízgazdálkodási és üzemeltetési egység. Az öntözőrendszer kisebb önálló egységei az öntözőfürtök. Rendszeren kívüli öntözött területek a helyi vízkivétellel öntözött, de öntözőrendszerbe nem tartozó területek. Öntözésre berendezhető, vagy öntözhető terület az öntözőrendszer öntözésbe távlatilag maximálisan bevonható területe, melyet úgy kaphatunk meg, hogy az öntöző rendszer bruttó területéből levonjuk a mezőgazdasági művelésre nem alkalmas (csatornák, utak, belsőségek, stb.), továbbá különféle (mezőgazdasági, talajtani, topográfiai, műszaki, gazdaságossági, stb.) okok miatt az öntözésből már eleve kizárt területeket, és az így megmaradt területet szorozzuk — talajkategóriánként — a megállapított öntözési százalékkal. Egyidejűleg öntözhető terület az öntözésre berendezett terület csökkentve a vetésforgók száraz szakaszában nem öntözött területtel. Az öntöző- rendszer maximális vízigényét az egyidejűleg öntözhető területnagyság figyelembevételével kell meghatározni. Talajkategória a talajok hasznosítás szerinti osztályozása öt csoportban: 1. Talajkategória: középkötött vályog, 2. Talajkategória: erősen kötött vályog, homokos vályog, televényes homok, kotu, tőzeg, láp, 3. Talajkategória: agyag, szegény homok, 4. Talajkategória: termő szik, 5. Talaj kategória: feltételesen termő és terméketlen szik. 367
