Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

2. táblázat

\ növények csoportosítása talajvédelmi hatásuk szerint

A talajvédelem hatásfoka

A növények ranghelye a védőhatás sorrendjében

1. Állandó gyep (kaszálással hasznosítva)

2. Herefüves keverék

Jó 3. Lucerna

4. Vöröshere

5. Baltacím

6. Szarvaskerep

1. Bíborhere repce

2. Őszi takarmánykeverék

3. őszi árpa

Közepes 4. őszi rozs

5. Tavaszi árpa, rozs

6. Őszi búza

7. Gátalókapás burgonya

1. Tavaszi takarmánykeverék

2. Borsó

3. Bükköny

4. Csalamádé

Gyenge 5. Szudáni fű

6. Szójabab

7. Bab

8. Burgonya

1. Takarmányrépa

2. Cukorrépa

Rossz 3. Dohány

4. Napraforgó

5. Kukorica

A talajvédő növénytermesztés rendszerének szabályai sorából ki kell emelni, hogy a 12—25%-os lejtések között fekvő lejtőkategória-tartományok területein:, szántóföldeken a sávos, illetőleg szigorított sávos növénytermesztést kell folytatni. Ennek a rendszernek legfontosabb szabályai szerint a lejtőn, az egymás alatt fekvő sávok területén, váltakozóén mindig valamely jól, illetőleg gyengén, védő növény helyezendő el.

— Meg kell valósítani a lejtős területek tervszerű, talajvédő, legelő- és rétgazdálkodását. Ennek irányításához el kell készíteni az ország, vagy legalábbis a lejtős területek legelő- és rétkataszterét. Ebben fel kell tárni a legelők és rétek fennálló hibás használatát, majd — községhatárokra bontottan — ki kell dolgozni e területek okszerű használatának feltételeit és lehetőségeit. E munka során számba kell venni azokat a területeket is, amelyeken a felmérés idejéig egyéb művelési ágváltoztatás után legelőt vagy lejtős területen fekvő kaszálót kell létesíteni. Az említett kataszter legl- nyegesebb feladata a legelők okszerű kezelésének és terhelési határának megállapítása.

— Minden vízgyűjtőben, ahol a természeti, üzemi és közgazdasági viszonyok ezt indokolják, meg kell valósítani a hegy- és dombvidéki nagyüzemi gyümölcstermesztést. A lejtőn fekvő gyümölcsösök telepítése előtt minden esetben meg kell építeni a helyileg szükséges talajvédő létesítményeket.

— A talajvédelem agronómiái eljárásait a szükséges mértékig műszaki létesítményekkel kell kiegészíteni:

a) műszaki talajvédelmi eljárásokat általában csak a — lehetőségeken belül — maximálisan megvalósított agronómiái talajvédelmen túl szabad alkalmazni, a talajpusztulás legalább 15 t/ha/év értékre való korlátozása érdekében,

h) a mélységi erózió (vízmosás) elleni védekezést mezőgazdasági területek védelme érdekében össze kell kapcsolni a felületi erózió elleni védekezés egyidejű megvalósításával, mert ez minden esetben a mélységi erózió meggátlásánák leggazdaságosabb módszere is,

c) a különböző művelési ágakon alkalmazásra kerülő talajvédelmi műszaki védekezési eljárások tegyék lehetővé a terület gazdaságos, nagyüzemi művelését és hasznosítását.

— A talajvédelmi nézőpontból legfontosabb művelési ágak műszaki védekezési módozatait az alábbiakban foglaltuk össze.

A talajvédelem műszaki eljárásai főleg a levonuló hordalékos víz tömegének és sebességének csökkentését tűzik ki célul, (sánc, övárok, terasz, vízmosáskötés, stb.).

A védekezési eljárások másik csoportja a vízgyűjtőterület felszínének hasznosítási viszonyait kívánja megjavítani (teraszozás gépi művelési érdekében, táblásítás gazdaságos kialakítása, út- és vízmosásbe döntés, úthálózat-kialakítás, stb.).

Szántó és legelőterületeken — szükség esetén — gyepes vízlevezetőkkel kombinált felszíni elfolyást megszakító sáncokat kell alkalmazni.

Szőlőkben 12%-os lejtésnél meredekebb fekvésben. 5—12%-os koronaesésű lejtős, folytonos teraszokat kell létesíteni, a vízelvezetés egyidejű, igen gondos biztosítása mellett.

(A történelmi borvidékeken és a minőségi bortermő helyeken, a rekonstrukció végrehajtásakor, új telepítések esetén, a telepítést megelőzően, meg kell építeni a talajvédelem alapberendezéseit, mint például teraszok, út- és vízlevezető hálózat.)

Gyümölcsösökben 12—17%-os lejtésű területeken, indokolt lehet a megszakításos teraszozás, 17 %-os lejtés: felett folyamatos, legfeljebb 17%-os koronaesésű, lejtős teraszokat kell építeni, és a felszíni vizek elvezetéséről minden esetben gondoskodni kell.

— A vízmosások megkötését elsősorban erdészeti módszerekkel kell előirányozni, mivel gáttal való megkötés általában gazdaságtalan. Gáttal való vízmosáskötést belsőségek, közforgalmi létesítmények védelme érdekében célszerű előirányozni. A vízmosások továbbfejlődésének megakadályozására, a vízmosásba jutó víz csökkentésére sáncolást, egymást fedő sorokban terelő rőzsefonásokat, vagy erdősávokat terveztünk.

312