Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

és 66,4%-a III. kategóriájú vízfolyás. Vízgyűjtőterületük 47 378 km2, melyből 5070 km2 érdekeltségi területet veszélyeztet közvetlenül az elöntés. A hegy- és dombvidéki kisvízfolyások jellemző adatait — több csoportosításban — 1 melléklet, továbbá a 2.2 pont szöveg közötti táblázatai tartalmazzák.

1.211 A Duna vízgyűjtőterületéhez tartozó kisvízfolyások

Jelen fejezet keretében a Duna vízgyűjtőjéből 30 108 km2 kiterjedésű hegy- és dombvidéki területtel foglalkozunk. A vízvidék változatos domborzatú. A Bakony, Vértes, Gerecse hegyvonulat a dunántúli vízgyűjtőterületet két — a kisalföldi és a mezőföldi medencére bontja, amelyhez a Somogyi dombvidék csatlakozik. A Duna—Tisza közén a Börzsöny és a Cserhát hegyvonulata tartozik a Duna vízgyűjtőjéhez.

A vízgyűjtő határa északon, a Duna jobbpartja, illetve Szobtól az Ipoly balpartja, keleten a Duna:— Tisza vízválasztója, délen a Gyáli és Dunavölgy északi-bel ví zr en dszer határa illetve a Dráva vízválasztó. A terület kisvízfolyásainak hossza 18 498 km, amely 5%, 23% és 72°/0 arány szerint oszlik meg az I., II. és III. kategóriák között. Az 1960. dec. 31-i állapotnak megfelelően e területen az I. kategóriájú kisvízfolyások 20%-a, a II. kategóriájúak 18,8% és a III. kategóriájúak 4,5%-a, azaz összesen

1575,8 km vízfolyáshosszúság minősülhet rendezettnek. A kiépített medrek megfelelnek a távlati igényeknek is, csupán fenntartásukról kell gondoskodni. Nem szükséges a meglévő hidak 91%-át, az árterek 80%-át átépíteni, mivel a jövő fejlesztési méreteinek megfelelnek, azaz átvezethető rajtuk az előírt előfordulási valószínűségű nagyvízhozam.

Ha a múlt vízrendezési munkáit összehasonlítjuk a Tisza, illetve Dráva víz vidékén végezettekkel, megállapítható, hogy valamennyi kategória rendem zése az országos átlag értékeinek felel meg.

A vízrendezések múltbeli indító okaihoz újabban egyéb népgazdasági problémák is kapcsolódtak, melyek a munkák előrehaladását pozitívan (ipari és kommunális létesítmények biztonságos megvédése érdekében), vagy negatívan (a fenti létesítmények szennyezése révén) befolyásolták. Több ipari centrum fekszik e területen. Az Ajka környéki iparvidék a Marcal vízgyűjtőjére, az Ászári Keményítőgyár és az Ácsi Cukorgyár a Concóra, a Tata—Tatabányai ipari centrum az Altalérre települt. A Baranya-csatorna déli felső ágán Komló szénvidéke, a Nádor-csatorna felső szakaszán pedig Veszprém—Székesfehérvár közötti iparvidék terül el. Ezenkívül több nagyobb város volt hatással a kisvízfolyások rendezési munkáinak előrehaladására, illetve okozott szennyvízlevezetésével komoly vízrendezési gondot. Szombathely belsőségének biztonsága a Sorok patakon, Sopron városfejlesztése és szennyvízbebocsájtása az Ikván, Pápa ipari és kommunális szennyvízterhelése a Pápai—Bakony- éren, Tata, Tatabánya—Oroszlány ipari és város- fejlesztése az Átaléren, Kaposvár és Dombóvár belsőségének biztonsága a Kapóson, Veszprém, város biztonsága és ipari vízigénye a Séden szabták meg a vízrendezés tennivalóit.

1.212 A Dráva vízgyűjtőterületéhez tartozó kisvízfolyások

A Dráva vízgyűjtője Dél-Dunántúl — nyugati irányban hosszan elnyúló — vízvidékét foglalja magába, amelyen a göcseji, somogyi, zselici dombók és a Mecsek déli lejtői fekszenek. Nagyobb vízfolyásai a Kerka, Principális csatorna, Rinya és Feketevíz. Domborzatára hullámos dombvidék, közepes hegyvidék, déli részén pedig síkság jellemző. Határait északon a Zala vízgyűjtője, majd a somogyi hullámos homokhátak és a Pécsig húzódó Zselic dombvidék és Mecsek vonulata, keleten a Karasica vízválasztója, délen és nyugaton az országhatár alkotják. Érdekeltségi területe 67 244,5 ha. Kisvízfolyásainak összhossza 2879 km, amely 10%, 35%, 55% arány szerint oszlik meg az I., II.,

III. kategóriák között. Az 1960. dec. 31-ig történt felmérés alapján kielégítő és a jövő irányelveinek megfelelő medermérettel az I. kategóriájú vízfolyások 19,2%-a, a II. kategóriájúak 16,2%-a és a III. kategóriájúak 0,1 %-a rendelkezik. A múltbeli rendezések a főbefogadók és környezetüknek nagyobb vízfolyásaira, főleg a torkolati szakaszokra terjednek ki. A Duna és Tisza vízgyűjtőjének kisvízfolyásain elvégzett munkákkal összehasonlítva, a Dráva menti mederrendezések az országos átlag alatt maradnak. A hidak közül 918 nem szorul átépítésre, az átereszek 49%-a alkalmas még a mértékadó árvizek biztonságos levezetésére. Több határmenti kisvízfolyás (Kebele, Lendva—Adovány, Dombó csatorna, stb.) medrének alakját és emésztőképességét nemzetközi megállapodások határozzák meg. A Principális csatorna rendezéséhez Nagykanizsa város szennyvíztisztítási problémája, a Pécsi víz medrének feliszapolódásához pedig a Pécs környéki bányák lebegtetett hordalékának elhelyezése kapcsolódik. A nagylengyeli és gellénházi kőolaj- fúrások a Cserfa vízrendszerében, a bázakerettyei kőolajfúrások pedig az Alsó-Válickán okoznak komoly gondot.

1.213 A Tisza vízcryűjtő területéhez tartozó kisvízfolyások

A Bodrog, Sajó, Eger és Zagyva vízrendszere tartozik e témakörbe. A vízvidék a Cserhát, a Mátra, a Bükk, és a Zemplén hegység vonulatát foglalja magába. A vízgyűjtőt északon az országhatár, keleten a Duna—Tisza vízválasztója, délen és nyugaton a Tisza medre, illetve a belvízrendszerek határolják. Az így körvonalazott 12 039 km2 kiterjedésű területen a kisvízfolyások összes hossza 3770 km, amely 12%, 41% és 47% arány szerint oszlik meg az I., II., III. kategóriák között; hozzájuk 167 722 ha érdekeltségi terület tartozik.

A vízgyűjtő jelentős bánya- és iparvidék, sűrűn lakott területekkel. Több kisvízfolyás városokat (Salgótarján, Hatvan, Gyöngyös, Eger, Ózd, Miskolc, Sátoraljaújhely) is érint. Ezeknek a városi szakaszai többnyire rendezettek. A rendezés során a vízgyűjtő jellegéből adódóan a hegyvidéki patakok nagy esésű, sok hordalékot szállító szakaszain a medrek gyakori kotrása, a mellékvölgyekben a hordalék-visszatartó, illetve vízmosáskötő gátak építése, míg a síkvidéki, kisesésű szétterülő szakaszain a különböző érdekeltségek árvízvédelme volt a leg307