Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
kiépítetlensége miatt a terület nehezen csapolható le. Hordozható szivattyúval a terület alig rendelkezik, mindössze 1 csatomaőr-teleppel és 26 km telefonhálózattal van ellátva. Raktár egyáltalán nincsen. A Balaton mentén az állami telefonhálózat biztosítja az öblözetek közti összeköttetést. Itt régebben a Nyugati övcsatorna töltése többször átszakadt és a külvizek a területen komoly károkat Okoztak. Egy őrház van a területen. A Dunajobbpart helyenként fakadóvízveszélyes terület és a külvizek sincsenek teljes mértékben a belvizektől különválasztva. Hordozható szivattyúk beállításával védekeznek a belvizek ellen. Az őrházak száma 7. A postai és árvédelmi telefonhálózat szolgálja ki a belvízvédelem követelményeit is, igy külön belvízvédekezési telefonhálózat nem épült. A Duna balparti rendszerekben mind a három típusú belvíz ellen való védekezésre szükség lehet. Nagyobb belvizek alkalmával a belvíz Duna—Tisza csatornákba vagy a fokokba való terelése enyhíti a helyzetet. Az őrházak száma 20, a telefonhálózat hosssza 238 km. A dunai belvízrendszerek területén tehát összesen 76 csatomaőrház és 639 km hosszú telefonhálózat áll a belvízvédekezés lebonyolításához rendelkezésre. 1.222 A Dráva vízgyűjtőterülete A Dráva mentén főleg külvízi kiöntésék és a folyó árvizei tették szükségessé a belvízvédelmet. Kevés az őrtelep (1 db) és nem kielégítő a telefonhálózat sem. 1.223 A Tisza vízgyűjtőterülete A Felsőtiszai belvízrendszerekben belvízvédekezés célját szolgálják a mellék csatornák lezárható zsilipéi, valamint a hordozható szivattyúk. A területen a sok helyütt kötött talajadottságok miatt a tenyészidőben előforduló esőzések különösen ve^ szélyesek. A tiszalöki duzzasztás is kedvezőtlenül befolyásolja a Felsőszaibolcsi belvízrendszer helyzetét. Belvízjárás szempontjából az 1912, 1914, 1940, 1941, 1953. és 1956-os évek voltak a kritikusak. Jelenleg a területen 19 csatomaőrház és 76 km hosszú telefonhálózat van. A Középső-Tisza jobbpartján elhelyezkedő 22— 23. és 24 belvízrendszerek védelmi központja Füzesabony, Miskolc, Tokaj és Sárospatak. A jelentős belvízkárokat 1941, 1942, 1953, 1960-as években általában nagy csapadékkal, kedvezőtlen, olvadási viszonyokkal egybeeső magas tiszai vízállások idézték elő. Az eredményes védekezést gátolta az előírtnál jóval kisebb mennyiségben rendelkezésre álló védelmi anyag, a csatomaőrházak, telepek és hírközlés hiánya. 15 csatomaőrház és 90, km telefonhálózat van ezen a vidéken. A Jászság területén 1912, 1915, 1919, 1922, 1932, 1937, 1940, 1941, 1952. és 1953. voltak a legjelentősebb belvízjárásos évek. A védekezés nehézségei közé tartozik a telefonhálózat elégtelensége, valamint a megfelelő típusú könnyű, de nagy kapacitású hordozható szivattyúk hiánya. A területen az őrházak száma 13, telefonhálózat 194 km. A Kiskúnság belvízrendszereiben az 1910, 1916, 1917, 1919, 1920, 1932, 1941. és 1942. években, majd 1953, 1956. és 1957-ben volt szükség nagyobb arányú belvízvédekezésre. Ma a készenléti anyagok és eszközök előírás szerinti mennyiségben vannak tárolva. Az állandó szivattyúállások mellett hordozható traktor-meghajtású szivattyúk állnak készenlétben. Csatomaőrházak száma 20, telefonhálózat hossza kereken 100 km. A Középső-Tisza balpart és a Körösök vízgyűjtőjén elhelyezkedő belvízrendszerek 1915, 1922, 1932, 1940—41—42. és 1952, 1956-os években szenvedtek legtöbbet a belvizektől. A védekezést hatékonyabbá teszik a hordozható szivattyúk, amelyeknek szükségszerinti üzemeltetéséhez jól felszerelt gépműhelyek és gyakorlott gépészek állnak rendelkezésre. Telefonhálózat kiépítettsége is kielégítő; összesen kereken 1590 km. Sok hordozható szivattyú és motoros szállítóeszköz áll rendelkezésre. Csatomaőrházak száma, 93. Az Alsó-Tisza balpartján az 1910, 1916, 1917, 1919, 1920, 1932, 1941. és 1942, majd 1953, 1956. és 1957-jben voltak legveszélyesebb belvízjárások. A belvízvédekezési szervezet fejlett, a készenléti anyagok előírás szerinti tárolása mellett hordozható traktormeghajtású szivattyúk nagy számmal állnak rendelkezésre. Csatomaőrházak száma 16, telefon- hálózat 151 km hosszúságú. 1.23 A TALAJVfZSZINTSZABÄLYOZÄS MŰLTJA ÉS JELENE A belvízrendezés művei néha talajvízszintszabá- lyozási célt is szolgálnak, (pl. a Hanság területe). A csatornahálózatban kialakuló vízszint befolyásolja a környezet talaj-vízállását. Ebben a fejezetben csak azokkal a területekkel foglalkozunk, ahol a talajadottságok és topográfiai viszonyok a talajvízszintszabályozás fontosságát hangsúlyozzák és a csatornahálózat kialakítása kifejezetten talajvízszintszabályozás céljából történt. A talajvízszintszabályozások számszerű adatait a 6. sz. melléklet tartalmazza: 1.231 A Duna vízgyűjtőterülete A 6. Kisbalatoni belvízrendszer tőzeges, lápos területén összesen 16 928 ha-on folyik nyílt árokhálózattal talajvízszintszabályozás, az árokhálózat sűrűsége azonban nem kielégítő. Ugyanez a helyzet a 7. belvízrendszerben a Balaton Nagyberek területén, ahol a tőzeges területen a kérdés különös fontosságú. Itt összesen 12 878 ha-on rendeztek be nyílt árokhálózattal talajvízszintszabályozást. Ta,- lajvízszintszabályozásiról beszélhetünk még a 8. sz. belvízrendszerben, ahol Merítőpuszta határában 447 ha kiterjedésű lápterületet csapoltak le. 1.232 A Dráva vízgyűjtőterülete Talajvízszintszabályozás nincsen. 219
