Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
IV. FEJEZET Síkvidéki területek vízrendezése 1. BEVEZETÉS 1.1 A témakör ismertetése Az ország síkvidékein a terepadottságok következtében lefolyástalan területeken, az ún. belvíz- rendszerekben, időszakosan csapadékvízből, talajvízből, forrásvízből, vagy fakadó vízből származó káros vizek gyűlnek össze. Ezek hátrányosan befolyásolják a biztonságos termelési viszonyokat. A káros vizek keletkezési helyük szerint lehetnek külvizek és belvizek. Külvíznek nevezzük a belvízrendszer területére kívülről érkező vizeket. Ezeket legtöbbször a belvízrendszer magasabb részein keletkezett vizekkel együtt övcsatornában fogjuk fel és a belvizektől elkülönítve — lehetőleg gravitációsan — a befogadóba vezetjük. Belvizek a belvízrendszer területén (belül keleti kezett káros vizek, amelyeket a terep legmélyebb részén létesített csatornahálózattal vezetünk a befogadóhoz. A befogadó vízállásától függően a belvizet abba gravitációsan vagy szivattyús átemeléssel juttatjuk be. Belvizes területek rendezésén valamely belvíz- rendszerben a talaj felszínén összegyülekező káros vizek elvezetését értjük. Erre szolgáló művek a csatornahálózat, annak műtárgyai (hidak, átereszek, bújtatok, tiltok, zsilipek, torkolati zsilipek) és a szivattyútelepek. Ezek mértetezésére és kiépítésük mértékére jellemző fogalmak: F (km2; ha) vízgyűjtőterület nagysága Q (m3/s; lit/s) szállított vízhozam q (lit/s km2; lit/s-ha) fajlagos vízszállítási érték, a területegységről másodpercenként elvezetett víz- mennyiség. A Kerettervben a fejlesztés előtti és utáni állapot jellemzésére szolgáló „q” fajlagos vízszállítási érték szivattyútelepes rendszerekben a főbefogadóba emelő szivattyútelep vízszállításának a mentesített terület egységére eső része. Gravitációs rendszerekben a főcsatorna torkolati szelvényének vízszállítása csak kivételes esetben jellemzi a belvízrendszer teljesítőképességét. Ha ugyanis a befogadó magas vízállása következtében a torkolati zsilip zárva van, a meder folyamatos vízszállítása megszűnik, késleltetések állnak elő, így a belvíz-kárelhárítás mértéke kisebb, mint folyamatos vízszállítás esetén. A belvízrendszer ebben az esetben úgy működik, mint egy kisebb fajlagos vízszállítású, de folyamatos üzemű rendszer. A gravitációs rendszereket ezért nem a torkolati szelvényre vonatkozó — valóságban névlegesnek tekinthető — fajlagos vízszállítással jellemeztük, hanem olyan kisebb, de folyamatos fajlagos víz- szállítással, ami kárelhárítási szempontból azonos hatású a torkolati szelvényre vonatkozó nem folyamatos fajlagos vízszállítással. Belvízhasznosításnak nevezzük a tározókban összegyűjtött, vagy a keletkezés helyén visszatartott belvizek felhasználását a mezőgazdasági termelésben. A belvíztárolás célja elsődlegesen a lefolyó vizek összegyülekezésének késleltetése. A tározott belvíz — megfelelő vízminőség esetén — később öntözött területek, halastavak, kacsatelepek, nádgazdaság stb. vízigényének kielégítésére használható fel. A tározók általában körtöltéssel épülnek. Belvíztá- rozásra használhatók fel a holtágak is. A belvizeknek keletkezési helyén való visszatartása a talaj vízkészletének növekedését eredményezi, ami a mezőgazdasági termelést előnyösen befolyásolja. Erre szolgáló módszerek a sáncolás, skatulyázás^ és az agrotechnikai eljárások (altalajlazítás). A sáncolás szintvonalmenti mesterséges terephullámok készítéséből áll. Inkább külvízgyűjtő-terüle- teken kerül alkalmazásra. Skatulyázást síkvidéken alkalmaznak, amikor a belvízvisszatartására bizonyos területeket körülgátolnak. Ez az eljárás előnyösen alkalmazható pl. a szikes, magasabb fekvésű legelő területeken (legelő övgátolás). A belvizek elvezetésének, visszatartásának és a tározott belvíz hasznosításának tervszerű összehangolását belvízgazdálkodásnak nevezzük. Belvízrendezésen a belvízkár megelőzésével, csökkentésével, ill. elhárításával kapcsolatos tevékenységet értjük. Ebbe a fogalomkörbe tartozik a belvízvédelmi művek kezelése, a belvízvédelmi szervezet (kezelő- és őrhálózat) fenntartása, továbbá a készenléti eszközök, anyagok és üzemanyagok tárolása. Talajvízszintszabályozásnak nevezzük a talajban lévő káros vizek elvezetését, illetve egyes esetekben a talajvízszint optimális mértékre történő emelését. Szükségessége a belvízrendszerben vagy azon kívül egyaránt előfordulhat. A talajvízszintszaibályazás nyílt árokhálózattal és alagcsövezéssei (drénezés) történhet. Nyílt árokhálózat esetén a művek a belvízrendezés műveivel azonosak, de sűrűbb árok- hálózatot és vízszabályozási lehetőséget igényel213
