Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
3. BEFEJEZÉS 3.1 A terv értékelése 3.11 AZ ÁRVlZMENTESlTÉS, ÉS ÁRVÍZVÉDELEM Hazánk ármentesített területe 2 342 800 ha, amelyből 2 276 700 ha-t 3960 km hosszú fővédvonalban lévő töltés és 36 km hosszú árvízvédelmi fal, 66 100 ha-t pedig 499 km hosszú nyárigát véd. Fővédvonalaink mögött — 1 m-es magassági biztonság figyelembevételével — a Duna rendszerében 519 200 ha terület átlagosan a 40 éves, a Tisza rendszerében 1 757 500 ha a 65 éves, összes mentesített területünk átlagosan tehát a 60 éves gyakoriságú árvizek ellen biztosított. A nyárigátak 3— 5 éves gyakoriságú vizek ellen védenek. Jelen fei- lesztési terv keretében fővédvonalainkban lévő 3960 km hosszú és 209.7 millió m3 földmunkát képviselő töltésből 53 5 millió m3 föld beépítésével, 2910 km-t tervezünk feileszteni. Ezzel töltésszelvényeink 53 m3/fm-es átlaga 66 m3/fm-re nő. azaz 25%-kal gvaranodik. A feilesztés során 6.7 millió m3 földmunkával 404 km hosszú úi töltést építünk. Ebből 300 km-rel 23 209 ha-nvi területet árvízmentesítünk. 104 km pedig a meglévő vonalak folytonossági hiányainak pótlását szolgálja. A fejlesztés során gátörteiepeink, telefonhálózatunk egv részét felújítjuk, sűrítjük, az új mentesített területeken pedig új őrtelepeket építünk. Véderdő-állományunkat kiegészítjük, az elavult helyett újat telepítünk. Ezzel a fejlesztés,sei. mely fővédvonalaink vonatkozásában. 4.1 milliárd Ft-ot jelent a mentesített területeket a 100 éves gyakoriságú vizek ellen védjük. Az 1960. évihez képest gyakoriság tekintetében ez 40%-os fejlesztést jelent és azt jelenti, hogy az utolsó 10 év 3900 Ft/ha-os fajlagos árvízkárával számított 193 millió Ft-os éves kár, feilesztés után 104 millió Ft-ra csökken. A számok tükrében tehát fejlesztésünk nem gazdaságos. Figyelembe véve azt, hogy a fejlesztésre előirányzott összeg a legutóbbi 10 év két árvízkárának (1954. évi 525 millió Ft, 1956. évi 645 millió Ft) 3.5-szereséből fedezhető, úgy árvízvédelmi fejlesztésünk zömének legalább 1980-ig történő végrehajtása mellett kellett döntenünk, annál is inkább, mivel a károk nagysága ártereink értéknövekedésével együtt rohamosan nő. Az árvízmentesítés és folyószabályozás kapcsolata, egymásra hatása szoros. A nagyvízi szabályozás — a gazdaságos vonalvezetés mellett — olyan töltésvonalozást kíván, mely az árvizek, főleg a jég kártétel nélküli levezetését, a hidakra való jó rá- és elvezetést biztosítja, A kis- és középvízi szabályozás a hajózási érdekeken kívül ugyancsak a iés zavartalan levezetését, gyakran pedig meglévő töltéseink állékonyságának a biztosítását, elrontott töltésvonalozásaink hibáiból származó, rossz lefo- lyási viszonyok javítását szolgálja (Dunafalva, Kisar). Az árvízmentesítés és belvízmentesítés kapcsolata ugyancsak szoros, sokszor szétválaszthatatlan. Az árvízvédelmi töltések építésével lezárt öblözetekre hulló csapadékvíz és az ártereket szelő vízfolyások, csatornák befogadóba való levezetéséről, árvizek esetén beemelésről, a töltésekbe épített zsilipekkel, nyomócsövekkel, szivattyútelepekkel az ármentesítés kiépítésével egyi dobén kell gondoskodni. Bár a zsilipek, szivattyútelepek kezelését az árvízvédelem és belvízvédelem érdekeinek összehangolásával kell biztosítani, a zsilipek kezelését sokszor a belvízvédelmi érdekek rovására az árvíz- védelmi érdekek előtérbe helyezésével kell megoldani. 1 Az árvízmentesítés és öntözés kapcsolata — eltekintve az öntözésekkel belterjesebbé tett mezőgazdasági művelés fokozatosabb védelmének szükségességétől — a töltést keresztező vízkivételi művek, vagy közvetlenül a védvonal mentére telepített öntözőtelepeknél jelentkezik. Eljövendő kapcsolatuk azonban mind a mentesítés, mind a védekezés tekintetében a tiszai töltések egy részének öntözővizet tároló töltésekké történő kiépítésével, a mögöttük lévő jelentős árterek és azon lévő belsőségek védelmével még szorosabb lesz. 3.12 A FOLYÓK ÉS TAVAK SZABÁLYOZÁSA A folyók szabályozása Kerettervében foglalt munkák megszüntetik a parti területeknek és létesítményeknek — köztük az árvízvédelmi töltéseknek — a partszakadások általi veszélyeztetettségét és ezzel fokozzák az árvízvédelmi biztonságot. A folyómeder megfelelő vonalozás mellett való rögzítése. a helyes mederméretek és mederalak kialakítása hajózható folyóinkon — elsősorban a Dunán, a Dráván és a Tiszán — a kisvízi időszak hajózási korlátozásainak megszüntetésével, vagy csökkentésével és a nagyobb hajózási mélység biztosításával javítja a hajózási viszonyokat. A többcélú nagylétesítmények és vízkivételek szempontjából a Kerettervben előirányzott szabályozási munkák ugyancsak nélkülözhetetlen és jó előfeltételeket biztosítanak. A tavak szabályozása főképpen az egyre fokozódó idegenforgalom és a hazai üdülési, vízisport-igé- nyek kilégítése szempontjából elsőrendű fontosságú és jelentős hatással lesz a vízkészletgazdálkodásra is. 3.2 A továbbfejlesztés érdekében végrehajtandó teendők 3.21 AZ ÁRVÍZMENTESlTÉS ÉS AZ ÁRVÍZVÉDELEM TOVÁBBFEJLESZTÉSE ÉRDEKÉBEN VÉGREHAJTANDÓ TEENDŐK Az új árvízvédelmi töltések építése és a meglevők erősítési munkálatainál gazdaságosan megkívánható műszaki követelmények kidolgozása és az építés-ellenőrzés módszerek kialakítása. — Mind az árvízmentesítés, mind az árvízvédekezés érdekében a VITUKI által töltéseink mentén készített hidrogeológiai felvételeket sűríteni kell; }60
