Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
iszapoló művek építésével és szükségszerinti kotrással, a Tiszafüred—déli országhatár, a Záhony— Dombrád közötti, továbbá kisebb terjedelemben — 200—450 t teherbírású uszályokkal való szállítások lehetővé tétele érdekében — a Vásárosnamény— Záhony közötti Tiszaszakaszon. A Túrnak mint töltésezett kisebb folyónak további nagyvízi szabályozására nincs szükség; a hullámtér megtisztítása fenntartási jelleggel végezhető. A meder szabály ozás érdekében néhány rövidebb partvédőmű építését, továbbá az eséscsökkentésd és vízkivételi célból a 11,5 fkmHnéllévő rakott rőzsa- műből álló sonkádi duzzasztóműnek vasbetonszerkezettel történő újjáépítését állítottuk be a Kerettervbe. A Szamos folyó nagyvízi szabályozása fejlesztéseként egy helyen van szükség kisebb — helyi jellegű — töltésáthelyezésre, a torkolat közelében pedig a túl éles gerebsei kanyarulat átmetszésére. — A mederszabályozást partvédőművekkel kívánjuk megoldani. Hajózással a Szamoson csak 1980 után, a tervezett vásárosnaményi és rápolti vízlépcsők megépítése után számolunk, addig is egyes elszélesedett, sekélymedrű szakaszokon a hordalék- és jéglevonulás elősegítésére a kisvízi szabályozás során hossz- és keresztirányú művek építését tervezzük. A Túr és Szamos folyók határt metsző szakaszain a szabályozást a magyar—román — a Túr esetében ezen túlmenően a magyar—szovjet vízügyi egyezmény előírásai szerint egyeztetett tervek alapján kell végezni. A Bodrog mederváltozásai nem számottevők. A nagy vízi szabályozás fejlesztéséhez csak a töltések közötti hullámtér szabadon tartandó sávjainak biztosítása tartozik, a mederszabályozás keretében pedig csak néhány rövidebb partvédőmű építését kellett előirányozni. Kisvízi szabályozás nem szükséges, mert a folyó magyar szakasza a tiszalöki vízlépcső duzzasztása révén állandóan hajózható. A Hernád és a Sajó folyókon nagyvízi szabályozás alig történt. Néhány helyen az árvíz és a jég zavartalanabb levonulásának biztosítására az eddig kiépített védvonalak áthelyezésére kerül sor. Mederszabályozást ugyancsak az árvíz, a hordalék és jég minél jobb levezetése, néhány esetben pedig töltések, hidak és belsőségek védelme érdekében kő-, műkő- és rőzse anyagú művek építését, valamint mederátmetszést irányoztunk elő. Kisvízi szabályozásra nincs szükség, mivel a két folyón nem hajóznak. A Sajóvölgyi-csatornát a jelenlegi Sajómedertől független vonalvezetéssel tervezzük. (Lásd a XI. Vízi utak, kikötők c. fejezetet.) A Bodrog, Hernád és Sajó folyók magyar—csehszlovák közösérdekű szakaszainak szabályozását a vízügyi egyezmény alapján a csehszlovák szervekkel egyeztetett tervek szerint kell végezni. A Zagyva folyó meglévő nagy vízi szabályozásának fejlesztése teljes egészében az „árvízmentesítés” Kerettervébe tartozik. A mederszabályozás főleg partvédőművekkel — középvízi szabályozás jellegével — történik. A folyón hajózással nem kell számolni. A Berettyó folyón a nagyvízszabályozás keretében a töltések közötti hullámtér tisztántartását és a töltéseket veszélyeztető éles kanyarulatok átmetszését tervezzük. A középvízi mederszabályozás fejlesztéseként partbiztosítások építését irányoztuk elő azokon a helyeken, ahol a partszakadások árvíz- védelmi töltést, hidat, vagy községi belsőséget veszélyeztetnek. Kisvízszabályozást nem terveztünk. A torkolati szakaszon a hajózást a jövőben a Sebes-Körösön Körösladányniál 1980-ig megépítendő vízlépcső biztosítja. A Körösök védvonalait sok helyen célszerű lenne áthelyezni. A helyi adottságok — többek között a beépítettség — miatt azonban gazdaságosan egyelőre nem oldható meg. Így a nagyvízi szabályozás keretében a hullámterek rendezését, azok vízemésztőképességének fokozását tervezzük. Ennek érdekében egyes helyeken a nagymértékű felisza- polódás eltávolítását, a hullámterek mélyítését, a kitermelt földanyag töltéserősítésként történő beépítését irányoztuk elő. Mederszabályozási munkaként a Kettős-Körösön egy mederáthelyezést, a Hármas-Körösön három mederátmetszést tervezünk, továbbá partbiztosításokat és mederkotrásokat irányoztunk elő. — Kisvíziszabályozásra nincs szükség. A meglévő duzzasztóművek a hajózási lehetőségeket biztosítják; ezen a téren a további fejlődést a már említett körösladányi és békési vízlépcsők biztosítják. A Maros nagyvízi szabályozásának fejlesztéseként csupán a töltések közötti hullámterek szokásos rendezését, a szabadon tartandó sávbiztosítását irányoztuk elő. — A mederszabályozást a folyó hordalékosságának megfelelően kétoldali művekkel (a homorú oldalon partvédő- és vezetőművek, a domború oldalon sarkantyúk és iszapoló rőzseművek) tervezzük megoldani. Ezzel a módszerrel a magyar szakaszon általában külön kisvízi szabályozás nélkül is biztosítható a hajózás. A Berettyó, a Körösök és a Maros folyók magyar—román közösérdekű szakaszain a szabályozást a vízügyi egyezmény alapján egyeztetett tervek szerint kell végezni. 2.222 A tavak szabályozásának keretterve A fejlesztési terv szerint a Balaton kedvezőtlen esetben 1 m-t is elérő vízszinitingadozását a Sió csatornázása révén 30 cm-en belüli határértékre csökkentjük. Partvédőművekkel és az ezek mögötti parti sávok kotrási anyaggal való feltöltésével a védett és rendezett partok hosszát jelentős mértékben növelni tervezzük. A Velencei-tó vízszint-szabályozását a zámolyi tározó megépítése után lehet csak véglegesen megoldani. Az előirányzott partvédőművek és a mögöttük lévő parti sáv feltöltése olyan fejlesztést jelent, amely a Balaton üdülőhelyeinek bizonyos mértékű tehermentesítését teszi lehetővé. A Fertő tó fejlesztési tervében a vízszintszabályozás megoldását tervezzük. A terv szerint a vízpótlás a Rába folyóból a nicki duzzasztó felvízébol történik. 158
