Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
A Duna-ágak közül a Mosoni Dunaág Győr alatti 14 km hosszú torkolati szakaszának a dunai forgalomba bekapcsolható teljes értékű hajóúttá való kiképzését tervezzük. Ennek érdekében néhány gázlót rendezni kell. Kotrásokat kell végezni és néhány partbiztosítást is meg kell építeni. A Szentendrei Dunaágban a nagymarosi vízlépcső létesítésével kapcsolatos alvízi kotrás a ha- józási és szabályozási kisvízszin alatt 3,0 m mélységet biztosít. A Soroksári Dunaág szabályozásának fejlesztése a Dunaharasztinál kiágazó Duna—Tisza-csatoma építésével azonosan összefügg. A fejlesztés során mederbővítő kotrásra és partbiztosítások építésére, továbbá a Kvassay-zsilip bővítésére, illetve új, nagyobb méretű zsilip építésére kerül sor a Duna.— Tisza-csatoma vízellátása, az öntözési és a hajózási igények kielégítésére. A Rába folyón csak középvízi mederszabályozást tervezünk. Az ennek keretében építendő partvédőművekkel — és néhány átmetszéssel — a torkolattól felfelé Sárvárig kiépített töltések alámosás elleni biztosítását, a Sárvár feletti szakaszon pedig főleg a belsőségek és hidak környékének a mederelfajulásoktól való megvédését irányoztuk elő. Az Ipoly mindeddig szabályozatlan volt. A magyar-csehszlovák vízügyi egyezmény keretében jelenleg készülő ármentesítési és vízhasznosítási célból megvalósítandó szabályozási terv egy, a határszakaszon építendő tározónak, az árvízlevonulást elősegítő átmetszéseknek, árvízvédelmi töltéseknek és mindezekkel összefüggésben partbiztosításoknak az építését irányozza elő. A Zala folyó nagyvízi szabályozása keretében a töltések közötti hullámtérről az ott lerakodott mennyiségű iszap eltávolítását és a töltés erősítésére történő felhasználását tervezzük. — A mederszabályozás keretében előirányzott partbiztosítások a töltések és hidak alámosás elleni védelmét szolgálják. A Sió teljes szabályozását a komplex rendeltetésű csatornázás jelenti. Ezt a XI. Víziutak és kikötők c. fejezetben tárgyaljuk; ebben a fejezetben csak a folyószabályozási vonatkozású fejlesztést ismertetjük. A Sió esetében a nagyvízi- és mederszabályozás kapcsolata még szorosabb, mint a többi folyó vonatkozásában. A fejlesztési terv szerint már a II. és III. ötéves tervidőszakban megépítjük a torkolati árvízkaput. Ez, továbbá a mederbővítések és átmetszéses mederkorrekciók, valamint a meder állandósítását szolgáló partbiztosítások egyaránt szükségesek a Duna és a Sió—Nádor—Kapos árvizei elleni védelem, de a balatoni vízeresztések rendjének és ezzel összefüggésben az eddiginél jobb hajózási lehetőségeknek biztosítása szempontjából is. A Dráva vízgyűjtője A Dráva és Mura folyók szabályozása — mindkettő határfolyó lévén — csak a magyar—jugoszláv vízügyi egyezmény keretében, egyeztetett tervek alapján végezhető. Általános szabályozási tervek eddig még nincsenek, azok elkészítésére a közeljövőben kerül sor — összefüggésben a Mura—Dráva közös vízerőhasznosítására vonatkozó tervkészítés ügyében megindult tárgyalásokkal. A vázolt helyzetnek megfelelően a két folyó szabályozásának fejlesztését a szöveges ismertetésben összevontan tárgyaljuk, megjegyezve, hogy az előirányzatok — az említett tervek hiánya miatt — nem tekinthetők teljesnek. A Mura töltéseinek építését a közeljövőben kezdjük, a Dráva meglévő töltéseit pedig jelentős mértékben fejleszteni kell. A nagyvízi szabályozás fejlesztési előirányzatát az „ármentesítés” cím alatt tárgyaljuk. A mederszabályozás keretében mindkét folyón a korábban kiépített szabályozási művek állagmegóvását és ezekhez a művekhez kapcsolódva a szabályozás folytatását irányozzuk elő. Az árvíz- és jéglevonulás kedvezőbbé tételére főleg a hidak környezetében, továbbá a töltéseket veszélyeztető folyószakaszokon tervezünk megfelelő kő-, műkő- és rőzseanyagú hossz- és keresztirányú műveket. Kisvízi szabályozást nem tervezünk. A hajózás a tervevezett középvízi szabályozással a Dráván Barcsig biztosítható, egyébként a teljesebb értékű víziútat a Mura és a Dráva már említett közös hasznosítási tervének végrehajtásával lehet megvalósítani. A Tisza vízgyűjtője A Tisza magyarországi (758—158 fkm-ek közé eső) szakasza kereken 600 km hosszú, melyből 44 km magyar—szovjet, 5 km pedig magyar—csehszlovák határszakasz. E szakaszok szabályozási terveit és azok kivitelét — a fennálló vízügyi egyezmények előírásainak megfelelően — a szovjet és a csehszlovák, a déli országhatár körüli folyószakaszra vonatkozókat pedig a jugoszláv vízügyi szervekkel kell egyeztetni. A Kerettervben a nagyvízi szabályozás fejlesztéséként az előírt hullámtéri szabad sávok kialakítását, főleg a szakadó partok mentén a megfelelő szélességű erdősávok eltávolítását irányozzuk elő. 16 helyen a partszakadásokkal leginkább veszélyeztetett töltésszakaszok áthelyezését tervezzük. A mederszabályozás keretében — a jéglevonulásra és hajózásra legkedvezőtlenebb éles kanyarulatok kiküszöbölése érdekében — 8 helyen, (Tiszabecs— Tokaj között 1, Tokaj—Tiszaiök között 1, Tiszalök— Tiszafüred között 1, Tiszafüred—Csongrád között 4, Csongrád alatt 1) mederátmetszést terveztünk. Egyébként a középvízi mederszabályozást a Tiszán szokásos partvédőművek, rőzsepokróc, mederszórás, kődepónia) sorozatának megépítésével, a II. és III. ötéves tervidőszakban megépítendő II. Tiszai vízlépcső duzzasztás! szakaszán a meglévő művek magassági kiegészítésével tervezzük végrehajtani. — Kisvízi mederszabályozást a hajózási viszonyok megjavítása érdekében — de egyben a jéglevonulás elősegítésére is — elsősorban a Tiszapalkonya— Tiszafüred közötti legrosszabb gázlók megjavítása céljából végzünk, mégpedig a gyors eredményt hozó kotrás-feltöltéses medermélyítéssel és szűkítéssel, hogy az építőanyagok vízi szállítását már a II. tiszai vízlépcső építése idejére is biztosítsuk. Gázlórendezéseket tervezünk a szokásos módszerekkel, nevezetesen keresztirányú mederszűkítő és 157
