Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
lőtt van, az előírt magassági biztonság azonban itt is hiányzik. A töltés anyaga és altalaja vízáteresztő, az árvízvédelmi falhoz csatlakozó töltési szakaszt közvetlenül a meder szélére építették. A töltés magasításon és erősítésen kívül a fakadóvizek szétterülésének megakadályozására és a talajtörés veszélyének csökkentésére szorítógátak építését tervezzük, a mederszélre épült töltésszakaszt pedig kőszórással és burkolattal biztosítjuk. Zala-menti öblözetek. A Zala alsó szakaszán Bókaháza, ill. a Köszvényesi patak betorkolása alatti 17 kisebb, teljesen mezőgazdasági jellegű öblözetet a Zala-menti és a betorkoló patakok torkolati szakaszán épített töltések védik. A Zala-menti töltések anyaga és altalaja gyenge, tőzeges, a töltések erősítését és magasítását tervezzük. Simontornya—szekszárdi öblözet. A Simontornya és Sióagárd közötti 50 km hosszon elnyúló keskeny Sió—Nádor-völgyi árteret a felső szakaszon a Sió baiparti, az alsó szakaszon a Sió és a Nádor két parti töltések, a Sióagárd—szekszárdi szakaszon a Sió jobbparti és a Völgységi patak mentén húzódó töltések védik az árvízi elöntések ellen. Jóllehet a Sió torkolati mű megépítésével a dunai jegesárvíz visszaduzzasztásának határáig — Sióagárd fölött 16 km-ig — az árvízvédelmi helyzet javul, a töltéseket magasítani és erősíteni kell. Ipoly-völgyi öblözetek. Az Ipoly-völgy—Nógrád- sza.kál—Letkés közötti 160 km-es szakaszán elnyúló keskeny ártér nyílt. Az 5000 ha-nyi terület árvízmentesítése a magas fajlagos költségek miatt elmaradt. Tekintettel arra, hogy a jobbparton a csehszlovákok a töltéseket építik és ezzel az árvízszintet emelik, a balparti ártér szélére települt néhány magyar község egyes részeit is védeni kell. A hosszan elnyúló árteret a mellékvízfolyások visz- szatöltésezésével és a terepemelkedésibe való bekötéssel 16 kisebb öblözetre tervezzük osztani. A belsőségek védelmét fővédvonalszerűen, a mezőgazda- sági érdekeltségi területek védelmét pedig nyári- gátszerűen biztosítjuk. Pomáz—budakalászi öblözet. A Duna jobbpartján Szentendre, Pomáz és Budakalász határában a Dera pataktól a Barát patakig húzódó magas hullámteret az 1954. évi árvíznél magasabb árvizek veszélyeztetik. A nyílt ártéren lévő szórványos lakóépületek, üdülőtelepek, belterjes öntözéses gazdálkodás és az oda települt Budakalászi Textilművek védelme érdekében a terület töltésekkel történő árvízmentesítését tervezzük. Nyárigátak, körgátak. Észak-Dunántúl, Középes Alsódunavölgy, valamint Kelet-Dunántúl 27 nyárigátjából 16-nak helyreállítását, a dunaegy- házi és az iváncsai hullámtereken pedig két, ösz- szesen 280 ha területet védő új nyárigát építését tervezzük. A Bölcske—madocsai és a Madocsa-szi- geti 5850 ha-nyi hullámteret védő nyárigátafcból a Bölcske—madocsait a két község belsőségének védelme érdekében fővédvonallá tervezzük kiépíteni. Nyugat-Dunántúl és a Dráva-völgy 5 nyárigátjából 2 nyárigát fejlesztése mellett Zalaegerszegen a Zala hullámterében és Kelemen-liget—Drá- vasztára között a Dráva hullámterében egy-egy, összesen 3260 ha-t védő újabb nyárigát építését, irányoztuk elő. Tervezzük továbbá a Győr város szigetközi részére települt belsősége védelmét biztosító révfalui körgát erősítését és emelését, valamint itt egy újabb körgát építését, végül a Sió— Nádor deltában a Sióagárd belsőségét védő körtöltés magasítását és erősitését. b) A Dráva vízgyűjtője Mura menti öblözetek. Murakeresztur és Letenye közötti keskeny Mura balparti árteret, melyet a betorkoló vízfolyások négy részre tagolnak, a Mura balpartján és a mellékvízfolyások torkolati szakaszán épített összesen 30 km hosszú nyáriigát védi. Letenyével szemben és Letenye felett az ártér nyílt. A nyárigátak — tekintettel arra, hogy a községek az ártér szélére települtek — eddig megfeleltek hivatásuknak. Megváltozott azonban a helyzet, mert a Mura és a Dráva közötti sűrűn lakott területet a jugoszlávok árvízmentesítik. Az árvízmentesítés után az árvíz szintje megemelkedik, ezért a magyar községek egy része is veszélyeztetetté válik. Főleg a községek és az ártéren fekvő utak védelmére a nyárigátak egy részének fővonalakká való kiépítését és a Letenye—Muraszemenye közötti két kisebb — 948 hektárnyi öblözet — árvízmentesítését tervezzük. Dél-dunántúli megyei és dombóvári öblözet. A Kémes Drávatamási közötti 56 km hosszú Dráva- szakasz balpartjára települt községek és az összesen 11 000 hektár kiterjedésű ártér védelmét Baranya megye Tanácsa kezelésében lévő megyei töltések biztosítják. A nyárigátszerű töltések nem nyújtanak kellő biztonságot. A belsőségek védelme érdekében a töltést erősíteni és magasítani, a védvonal folytonosságát pedig új töltések építésével biztosítani kell. A Dombóvár belsőségének egy részét védő töltés megfelelő, fejlesztésére szükség nincs. Dázsony—dárdai öblözet. Kémes és a Drávát keresztező jugoszláv határ közötti 23 km-es Dráva balparti szakaszon lévő Dázsony—dárdai árteret a Pécsivíz, Feketevíz és a Dráva balparti, valamint az Egerszegi csatorna menti töltések védik. A Dráva menti töltésszakasz — bár magassági szempontból megfelel — egy része gyenge, fakadóvizes altalajra épült. A töltés szelvényerősítésén kívül itt szorítógátak építésére is szükség van. c) A Tisza vízgyűjtője Tisza—Szamos-közi és ecsedilápi öblözet. A Tisza Vásárosnamény feletti szakasza és a Nyíri dombok keleti lábvonala közötti ártereket a Tisza baiparti, a Túr, Sáréger, Palád, Batár, Szamos és Kraszna menti töltések határolják és védik. A töltéseket az 1948. évi felső-tiszai árvízkatasztrófa után erősítettük és magasítottuk. Elmaradt azonban néhány töltéskorrekció, a Kraszna töltés tőzegre épített szakaszának fakadóvizek, illetve talaj törés elleni biztosítása, továbbá a Túr felső szakasza, a Sár- éger és a Palád menti töltések erősítése és magasítása. Beregi öblözet. A Felső-Tisza Tarpa és Lónya közötti szakasza és a szovjet határ közé eső beregi síkság magyar részét a Tisza jobbparti töltése védi. A töltést az 1948. évi felső-tiszai árvízkatasztrófa után magasítottuk és erősítettük. A fejlesztés során 152
