Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet
3. BEFEJEZÉS 3.1 ÖSSZEFOGLALÄS A fejezet sokrétűségére tekintettel a témakör rövid összefoglalása meg sem kísérelhető. Ehelyett kiemeljük a fejezetnek a gyakorlati vízgazdálkodás számára legfontosabb részeit és pedig a 2.314 és 2.404 pontokat (a felszíni és a felszínalatti vizek jelentősége az ország vízgazdálkodásában), valamint utalunk a XVII. „Országos vízmérleg” c. fejezetben foglaltakra, elsősorban a mellékletekre, amelyek összefoglaló módon tüntetik fel a terület különféle vízféleségeinek mennyiségi viszonyait. 3.2 További teendők A vízgazdálkodás feladatai így foglalhatók össze: a vizek kártételeinek elhárítása, a vízkincs megőrzése és olyan értelmű kiaknázása, hogy belőle á társadalomra a lehetséges legnagyobb haszon származzék. E feladatok természetesen csak a hidrológiai — és általában a természeti — viszonyok ismeretének alaposságától függően valósíthatók meg. Már az 1952—1954 között készült, lényegében ma is irányt mutató első Országos Vízgazdálkodási Kerettervváz'.atban olvashatjuk, hogy a Keretterv tudományos megalapozottsága egyenlőtlen mértékű volt. Bár az azóta eltelt időben a hazai tudományos kutatás számos jelentős eredményt ért el, ez a fejlődés sem volt egyenletes s főként nem tudta kiegyenlíteni az elméleti alapok akkoriban tapasztalt különböző megbízhatóságát. (A rétegvízkészletre vonatkozó ismereteink pl. változatlanul a legbizonytalanabbak közé tartoznak). Így a Kerettervvázlat erre vonatkozó megállapításával — egyéb főbb irányelveihez hasonlóan — lényegében ma is egyetértünk s jelen Kerettervünk tudományos megalapozottság szempontjából homogénebbé tétele s ennek alapján további finomíthatóságának érdekében a jövőbeli kutatómunka fő irányvonalaira vonatkozó javaslatunk (természetesen az azóta bekövetkezett fejlődés figyelembevételével) gyakorlatilag megegyezik a Keret tervvázlatban előterjesztettel. A kutatási munkának elsősorban az e fejezetben részletesen tárgyalt természeti alapadatok jobb megismerésére kell irányulnia és fel kell ölelnie a tervezett műszaki beavatkozások várható következményeivel, illetve ezek irányításának lehetőségével foglalkozó vizsgálatokat is. A hidrológiának a 2.1 és 2.2 pontban ismertetett legközvetlenebb rokontudományai — a földtan, talajtan és éghajlattan — kutatási területén a korszerű vízgazdálkodás megvalósítása érdekében szükséges legközelebbi teendőket az 1.21 pontban körvonalaztuk, összefoglalva: e kutatásoknak egyrészt a víz természetes körforgásának egyre jobb megvilágítását kell célozniuk, másrészt a körfor- megismerését s a különböző szaktudományok felőli gásba való technikai beavatkozások lehetőségeit és következményeit kell felderíteniök. E téren különösen sokat várunk a rokontudományoknak a hidrológia határát súroló, vagy éppen átlépő ágazataitól, — így a vízföldtantól, a talajtannak a talajok vízháztartásával és az erózióval foglalkozó részeitől s az éghajlattannak a párolgási- és csapadékviszonyokat vizsgáló, különösen pedig a csapadékelőrejelzést szolgáló kutatásaitól. A vízgazdálkodás közvetlen alapját képező hidrológiai ismereteket a 2.3 és 2.4 pontban mutattuk be, a vonatkozó kutatásokról pedig az 1.22 pontban számoltunk be. Az e téren reánk váró, rendkívül sokrétű teendőket a Távlati Tudományos Kutatási tervbe illeszkedő munkaterv rögzíti. Az alapvető hidrológiai kutatások, a felszíni és felszínalatti vízkészletek mennyiségi és minőségi felmérése, a megtörtént számbavételek pontosságának, megbízhatóságának fokozása érdekében folynak. Magukban foglalják az adatgyűjtés kiterjesztésére, jellemzőbbé tételére irányuló intézkedéseket csakúgy, mint azokat a teendőket, melyek ezen adatanyag egyre használhatóbb feldolgozása, általános összefüggések és tudományos következtetések levonására alkalmasabbá válása érdekében szükségesek. E téren legégetőbb teendőink a következők: a) a hidrológiai észlelőhálózat fejlesztése, b) a vízrajzi szolgálat műszer- és mérőfelszerelé- sének konszerűsítése, végül c) a vízrajzi szolgálat decentralizált jellegű bővítése s ennek érdekében a hidrológus-képzés megoldása. A felszíni vízkészlet további feltárása mellett különösen fontos a felszínalatti készletek — s ezen belül is a jelenleg legkevésbé ismert vízféleség, a * rétegvizek — mennyiségének és törvényszerűségeinek meghatározására irányuló kutatómunka,. A természetes viszonyokat tanulmányozó kutatás mellett természetesen szükség van a műszaki beavatkozásokkal kapcsolatos vizsgálatokra is. Az árvízvédekezéssel kapcsolatos megvalósult kutatásokat így — az igényekhez igazodva — tervszerűen a belvizekkel és az öntözésekkel kapcsolatos kutatások követik . A felszíni és felszínalatti tározási lehetőségek további számbavétele, a vízgyűjtőterületek összefüggő, egységes rendezési tervei módszereinek kidolgozása, a vízgazdálkodás létesítményeinek legcélszerűbb kialakítását vizsgáló vízépítési kutatások végzése, a szorosabb értelemben vett vízkészletgazdálkodás egységes módszereinek kialakítása és végül a vízgazdálkodással összefüggő közgazdasági kutatás alapjainak lerakása még a hazai alkalmazott kutatómunka soronkövetkező feladatai. Az elméleti és módszertani kutatások eredményei nem helyhezkötöttek. hanem általános érvényűek, így a külföldi kutatások átvehetők. A hazai viszonyokat viszont feltétlenül magunknak kell feltárnunk. Mivel csak ismert tényezőket tudunk gazdaságosan kihasználni, vagy javunkra irányítani, a természeti tényezőknek, azok törvényszerűségeinek és az emberi tevékenységgel kialakuló kölcsönhatásainak jobb megismerését célzó tudományos kutatásokra a tervgazdálkodás s ezen belül a tervszerű vízkészletgazdálkodás megvalósulásával egyre felelősségteljesebb feladatok hárulnak. 18 OVK 137
