Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet
2.404 A felszínalatti vizek szerepe az ország vízgazdálkodásában Felszínalatti hasznosítható vízkészletünket 207 ms/s-ra becsüljük, amelynek 72%-a a Duna-rend- szerre, 28%-a a Tisza-rendszerre jut. A készlet 37 %-a partiszűrésű-, 20%-a talaj-, 38%-a mélységi- és 5%-a karsztvíz. 1960-ban az összies vízigénynek mintegy 15%-a a felszínalatti vízkészletet fogyasztotta, Részletesen: az ivóvízigény 98%-a, az ipari és bányászati vízigény 22%-a és az öntözővízigény 3%-a terheli a felszínalatti vízkészletet. A felszínalatti készletekkel szemben támasztott igények — a készletek megoszlásával összhangban — 77—23% arányban jelentkeznek a Duna és a Tisza vízgyűjtőjén. Az összes igény 30%-a a Duna partiszűrésű készletét terhelte. Felszínalatti szabad készlet — elsősorban a területileg elosztottan jelentkező fejlesztési igények számára — az országban majdnem mindenütt található. Legjelentősebb a Duna hatalmas partiszűrésű készlete és az 1. Észak-Dunántúli TVK egység felszínalatti vízkészlete. Jelentős felszínalatti szabad készlettel rendelkezünk még a 7. Alsó-Duna- vidéki és a 13. Felső-Tiszavid ék i TVK egység területén. 2.41 PARTISZŰRÉSÜ VÍZ 2.411 Általános rész A partiszűrésű víz — meghatározása értelmében — a folyók közelében az általuk befolyásolt talajvíz sávban helyezkedik el. Mesterséges vízkivétel létesítése előtt nem beszélhetünk partiszűrésű vízr- ről, hanem csak a vízfolyás által befolyásait terület talajvízéről, melyet a vízfolyás árvizek idején táplál, kisvizek idején viszont rendszerint megcsar- poi. Ezt a vízállástól függően változó irányú vízmozgást a partmenti talajvízben műszaki beavatkozással állandó, egyirányú mozgássá változtatjuk. Ez vagy a folyó vízszínének a talajvízszin fölé való emelésével (a folyó megduzzasztásával), vagy pedig a talajvíz szintjének, süllyesztésével (a talajvíz galériás, vagy kutas megcsapolásával) lehetséges. A partiszűrésű víz tehát nem önálló kategória, hanem — csakis a mesterséges vízkivétel esetén kialakuló — átmeneti vízfajta a felszíná- és a talajvíz között. A partiszűrésű víz felszíni vízfolyásból származó utánpótlódása a vízkivétel mértékétől, a vízfolyás vízszintjétől és a partot alkotó kőzet áteresztőkéi pességétől függ. Az utánpótlás másik, kisebbik hányada a talajvízkészletnek a depressziós tölcsérbe szivárgó része. A partiszűrésű víz ritkán, és elenyésző mértékben a rétegvízből is 'kaphat utánpótlást. A partiszűrésű víz készletváltozása elsősorban a felszíni vízfolyás vízszintváltozásával és — jóval kisebb mértékben — a talajvízszint változásával függ össze. Azonos leszívás mellett kisvizek esetén legkisebb a kitermelhető partiszűrésű vízhozam. Közepes vízállás idején — ami hazai folyóinkon kb. a talajvíz átlagos szintjével egyezik, — átlagos vízhozamot kapunk. Nagyvízkor — mindaddig, amíg a vízkivételi létesítmény még egészségügyi és műszaki szempontból egyáltalán üzemben tartható — kapjuk a legnagyobb vízhozamokat. Ha a leszívással követni tudjuk a felszíni víz szintjének ingadozását, akkor a kitermelhető vízhozamot állandóvá tehetjük. A teljes állandósításnak legtöbbször az az akadálya, hogy a vízfolyás apadása következtében a nyíltvíztükör eltávolodik a vízkivételi műtől. Előnyös, ha a partiszűrésű vizet vezető réteg feküje mélyen a vízfolyás fenékszintje alatt van. Ilyenkor — a vízállástól függetlenül is — aránylag egyenletes vízhozamot tudunk biztosítani. A partiszűrésű vízkészlet másik meghatározója, a talajvízszint, a vizsgált sávban gyakorlatilag a felszíni vízállás ingadozását követi a folyótól távo- lodóan egyre késve és egyre 'kisebb ingadozásokkal. A partiszűrésű vízkészletből, az elmondottak szerint elsősorban azokon a szakaszokon előnyös a vízkivétel, ahol durva, kavicsos rétegekből áll a parti sáv. A durvaszemű kőzetből felépített folyómedrek azonban helyenként — leginkább a folyó domború oldalán, ahol a vízáramlás lassúbb és így a finom hordalék lerakódása lehetséges — eliszaposodtak. A mosott partokon viszont a gyorsabb vízáramlás megakadályozza nagyabb mennyiségű finomabb szemcse leülepedését. Ezért partiszűrésű víz termei lésére elsősorban a vízfolyások homorú partjainak mosott szakaszai alkalmasak. (Tavaink mellett — eltekintve a medrük és partjaik általában finomszemű anyagától — a jelenkorban leülepedő finomszemű anyagok miatt sem lehet számottevő parti- szűrésű vizet termelni. Hazai tapasztalataink szerint a kisebb vízfolyások partjai mentén alig van lehetőség partiszűrésű vízkivételre. Ezért csak a nagyobb vízfolyások mentén vettünk fel ilyen készleteket. A partiszűrésre alkalmas folyószakaszokat részben a tényleges földtani, vagy hidrogeológiai feltárások alapján jelöltük ki, részben az általános földtani ismereteket használtuk fel. Ezek alapján elég megbízhatóan meg lehetett állapítani a jelentősebb hozamú partiszűrésre alkalmas vízfolyásszakaszokat. Mivel a homorú partoknak csak bizonyos része tekinthető mosott partnak, a megfelelőnek ítélt vízfolyások hasznos hosszaként a talaj fizikai szempontból alkalmas szakaszok hosszának csak 50%-ával, országhatárt képező folyók esetén pedig 30%-ával számoltunk. A hosszegyséigenként (km-emként) kitermelhető partiszűrésű vízhozamot részben tényleges, hosszúidejű adatók, részben rövid szivattyúzások, részben a kőzetminőség alapján (becsült értékek alapján) állapítottuk meg. A Fővárosi Vízművek több évtizedes tapasztalatai szerint a legnagyobb fajlagos kitermelési értéke 25 000 m3/nap-km. A legkisebb kivehető értékként, durvaszemű homokiból felépített partszakaszok: mentén 500 nri/nap-km-t vettünk fel, A különböző összetételű partok mentán kivehető hosszegységenkénti vízhozamokat a rétegre jellemző áteresztőképes,ségi együtthatóval arányosnak tekintettük és az említett tapasztalati határértékek figyelembevételével számítottuk. Partiszűrésű vízkészletként a lehetséges átlagos depresszióval kitermelhető átlagos vízhozamot adtuk 116
