Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet
KÖV — a megjelölt időszak napi (reggeli) vízmérce leolvasásainak számtani középértéke; tekintet nélkül arra, hogy egyikük, vagy másikuk jéggel befolyásolt volt; A jeges vízállások megkülönböztetésére itt nem a Vízrajzi Évkönyvek jelöléseit alkalmaztuk, hanem az álló- vagy zajló jéggel befolyásolt vízállásokat dőlt betűszimbólumokkal, ill. számokkal szedtük A táblázat vízmércénként két részre tagozódik. A fejrovatban közöljük az észlelés kezdete óta előfordult jégmentes és — amennyiben ennél szélsőségesebb — jógokozta legkisebb és legnagyobb vízállást, továbbá az utolsó 30 év, vagy — 1931 után megkezdett észlelés esetén — ennél rövidebb időszak középvízállását. Táblázatosán az utolsó 30 év (vagy ennél rövidebb időszak) vízállásadatait jelleg szerinti és havi bontásban tekintjük át. Az észlelés kezdete óta megváltozott 0 pont magasságú mércék változás előtti vízállásadatait az 1960. évi állapotra átszámítottuk. Azokat a régebben észlelt szélsőséges vízállásokat, amelyeknek előfordulása a vízfolyás, vagy a vízgyűjtőterület életében bekövetkezett változások (pl. mederszabályozás) miatt jelenleg már nem várható, táblázatunk összeállításakor figyelmen kívül hagytuk. Sajnos, előfordulnak olyan zavaró körülmények, amelyek csak átmenetileg változtatják meg a lefo- lyási viszonyokat. Ilyenek pl. az ideiglenes lefolyás! akadályok (hidprovizoriumok duzzasztása), időszakos vízkivételek okozta kisvíz, egyensúlyi állapot körül sűrűn ingadozó medersüllyedés és emelkedés, kisvízfolyásokon az időnként elburjánzott növényzet stb. Ezeket nehéz felismerni s hatásukat csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudjuk figyelembe venni. Ezért a vízállás-adatsorok és a jellemző vízállások bizonyos mértékig inhomogének, A vízállásoknak, illetve vízszinteknek lehetnék igen hosszú idő alatt lejátszódó, többé-kevésbé folyamatos egyirányú változásai is, amilyen pl. egyes folyókon, vagy folyószakaszokon az; árvízszintek folytonos emelkedése évtizedeken keresztül. Okozója lehet pl. mederváltozás, folyószabályozás, ár- mentesítés. Előfordul, hogy a nagyvízszintek változása a középvízszintekével ellentétes irányzatú. A folyó felsőbb szakaszán és mellékfolyóin, végzett szabályozások ugyanis gyorsítják a vizek levonulását. Ez az alsóbb szakaszon az árhullámok torlódására s így az árvízszintinek a szabályozás előtti állapothoz viszonyítva olyan mértékű emelkedésére vezethet, amelyhez képest a középvízi meder süly- lyedóse jelentéktelen. A leghatározottabb egyirányú, folytonos vízszint- változások a három fő folyónfcon figyelhetők meg. A hegyvidéki jellegű osztrák Duna a dévényi kapun át a Kis-Alföldre lépve hordalékát lerakja, s ezért a meder állandóan emelkedik. A Rajka és Gönyü közötti magyar Felső-Dunán az utolsó 50 év alatt a kis- és középvízszintek évtizedenként átlag 20—30 cm-rel, a nagyvízszintek évtizedenként mintegy 10 cm-rel emelkedtek. Lejjebb a Dunán nincs emelkedés, sőt a szabályozások hatására a meder fokozatosan beágyazódik. A Közép-Dunán a meder, illetve a vízszintek süllyedése csekély, de Dunaföldvártól kezdve, a középvízszintek az utolsó 60 év alatt évtizedenként átlag 10—15 cm-rel süly- lyedtek. A nagyvízszintek süllyedése ennél lényegesen kisebb. A Tisza a múltszázadbeli szabályozás óta igen erősen beágyazódott. A kisvízszintek a század elején még évről-évre rohamosan süllyedtek. A süly- lyedés ma is tart, bár lényegesen enyhébb ütemben. Az utolsó 50 év alatt az átlagos süllyedés évtizedenként 10—20 cm volt. A nagyvízszintek viszont az átmetszések és a töltésezések miatt emelkedtek. A Tiszalöki duzzasztómű üzemibehelyezése óta a mű fölötti mederszakasz, a jelentéktelen hordaléklerakodás következtében emelkedik. Ez az irányzat már a duzzasztásmentes időszakok vízállásai alapján is kimutatható. A Dráván és a Murán a kisvízszintek az utóbbi évtizedekben 10 évenként átlag 20—25 cm-rel süly- lyedtek, sőt a Dráván az árvízszintek süllyedése is kimutatható. A közepes és kisvízfolyások között is vannak olyanok, amelyeknek a vízszintváltozásában állandó irányzat mutatható ki, ez azonban többnyire mem az egész vízfolyáson, csupán egyes szakaszokon érvényesül. A kisvízfolyások vízszintváltozá- sait legtöbbször az erőteljes mesterséges beavatkozások, különösen az időnként ismétlődő mederjó- karbahelyezési és fenntartási munkák okozzák. 2.322 Vízhozam Felszíni vizeink vízjárásának ismertetése során a vízjárás e legfontosabb eleméről, a vízkészlet mérőszámáról is szóltunk már általánosságban. A vízrajzi megfigyelésibe bevont jelentékenyebb vízfolyások vízmércéinek szelvényére néhány fontosabb vízhozamértéket is közöltünk a 27. táblázatban. Ezen általános és tájékoztató adatok kiegészítéseképpen a 29. táblázatban hazánk kereken 170 legjelentősebb természetes, vagy legalábbis természetes eredetű vízfolyásáról összefoglaltuk a gyakorlatban leginkább szükséges vízhozamértéfceket. Ezek az adatok az ország felszíni vízkészletét részletesen leírják. A készlet területi eloszlását a „Felszíni vízkészlet” c. 1:500 000 méretarányú térkép szemlélteti. Az áttekinthetőség érdekében az egészen kis vízfolyásokat a térképen nem tüntettük fel. A táblázatba felvettük mindazokat a vízfolyásokat, amelyek vízgyűjtőterülete nagyobb 200 km2- nél, továbbá az,okát is, amelyek vízgyűjtőterülete kisebb ugyan, de vízkészlete mégis jelentékeny (ezek általában bővizű forrásokból táplálkoznak). Felvettük végül azokat az egészen kis vízfolyásokat is, amelyek bár az előbbi feltételeket nem elégítik ki, különleges helyzetük miatt azoniban az országos vízmérlegben szerepet játszanak. A határtszelő vízfolyásoknak a határszelvényére és — ha az országon belül torkollik befogadójába — a torkolati szelvényére, a többi vízfolyásoknak a torkolati szelvényére határoztuk meg a vízhozamértékeket. Ezenkívül megadtuk a vízhozamokat a 86
