Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)

II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet

KÖV — a megjelölt időszak napi (reg­geli) vízmérce leolvasásainak számtani középértéke; tekintet nélkül arra, hogy egyikük, vagy másikuk jéggel befolyá­solt volt; A jeges vízállások megkülönböztetésére itt nem a Vízrajzi Évkönyvek jelöléseit alkalmaztuk, ha­nem az álló- vagy zajló jéggel befolyásolt vízállá­sokat dőlt betűszimbólumokkal, ill. számokkal szed­tük A táblázat vízmércénként két részre tagozódik. A fejrovatban közöljük az észlelés kezdete óta előfordult jégmentes és — amennyiben ennél szél­sőségesebb — jógokozta legkisebb és legnagyobb vízállást, továbbá az utolsó 30 év, vagy — 1931 után megkezdett észlelés esetén — ennél rövidebb időszak középvízállását. Táblázatosán az utolsó 30 év (vagy ennél rövidebb időszak) vízállásadatait jelleg szerinti és havi bontásban tekintjük át. Az észlelés kezdete óta megváltozott 0 pont ma­gasságú mércék változás előtti vízállásadatait az 1960. évi állapotra átszámítottuk. Azokat a régebben észlelt szélsőséges vízálláso­kat, amelyeknek előfordulása a vízfolyás, vagy a vízgyűjtőterület életében bekövetkezett változá­sok (pl. mederszabályozás) miatt jelenleg már nem várható, táblázatunk összeállításakor figyelmen kí­vül hagytuk. Sajnos, előfordulnak olyan zavaró körülmények, amelyek csak átmenetileg változtatják meg a lefo- lyási viszonyokat. Ilyenek pl. az ideiglenes lefolyás! akadályok (hidprovizoriumok duzzasztása), idősza­kos vízkivételek okozta kisvíz, egyensúlyi állapot körül sűrűn ingadozó medersüllyedés és emelkedés, kisvízfolyásokon az időnként elburjánzott növény­zet stb. Ezeket nehéz felismerni s hatásukat csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudjuk figyelembe venni. Ezért a vízállás-adatsorok és a jellemző víz­állások bizonyos mértékig inhomogének, A vízállásoknak, illetve vízszinteknek lehetnék igen hosszú idő alatt lejátszódó, többé-kevésbé fo­lyamatos egyirányú változásai is, amilyen pl. egyes folyókon, vagy folyószakaszokon az; árvízszintek folytonos emelkedése évtizedeken keresztül. Oko­zója lehet pl. mederváltozás, folyószabályozás, ár- mentesítés. Előfordul, hogy a nagyvízszintek válto­zása a középvízszintekével ellentétes irányzatú. A folyó felsőbb szakaszán és mellékfolyóin, végzett szabályozások ugyanis gyorsítják a vizek levonulá­sát. Ez az alsóbb szakaszon az árhullámok torlódá­sára s így az árvízszintinek a szabályozás előtti ál­lapothoz viszonyítva olyan mértékű emelkedésére vezethet, amelyhez képest a középvízi meder süly- lyedóse jelentéktelen. A leghatározottabb egyirányú, folytonos vízszint- változások a három fő folyónfcon figyelhetők meg. A hegyvidéki jellegű osztrák Duna a dévényi ka­pun át a Kis-Alföldre lépve hordalékát lerakja, s ezért a meder állandóan emelkedik. A Rajka és Gönyü közötti magyar Felső-Dunán az utolsó 50 év alatt a kis- és középvízszintek évtizedenként át­lag 20—30 cm-rel, a nagyvízszintek évtizedenként mintegy 10 cm-rel emelkedtek. Lejjebb a Dunán nincs emelkedés, sőt a szabályozások hatására a meder fokozatosan beágyazódik. A Közép-Dunán a meder, illetve a vízszintek süllyedése csekély, de Dunaföldvártól kezdve, a középvízszintek az utolsó 60 év alatt évtizedenként átlag 10—15 cm-rel süly- lyedtek. A nagyvízszintek süllyedése ennél lénye­gesen kisebb. A Tisza a múltszázadbeli szabályozás óta igen erősen beágyazódott. A kisvízszintek a század ele­jén még évről-évre rohamosan süllyedtek. A süly- lyedés ma is tart, bár lényegesen enyhébb ütem­ben. Az utolsó 50 év alatt az átlagos süllyedés év­tizedenként 10—20 cm volt. A nagyvízszintek vi­szont az átmetszések és a töltésezések miatt emel­kedtek. A Tiszalöki duzzasztómű üzemibehelyezése óta a mű fölötti mederszakasz, a jelentéktelen hor­daléklerakodás következtében emelkedik. Ez az irányzat már a duzzasztásmentes időszakok vízál­lásai alapján is kimutatható. A Dráván és a Murán a kisvízszintek az utóbbi évtizedekben 10 évenként átlag 20—25 cm-rel süly- lyedtek, sőt a Dráván az árvízszintek süllyedése is kimutatható. A közepes és kisvízfolyások között is vannak olyanok, amelyeknek a vízszintváltozásában állan­dó irányzat mutatható ki, ez azonban többnyire mem az egész vízfolyáson, csupán egyes szakaszo­kon érvényesül. A kisvízfolyások vízszintváltozá- sait legtöbbször az erőteljes mesterséges beavatko­zások, különösen az időnként ismétlődő mederjó- karbahelyezési és fenntartási munkák okozzák. 2.322 Vízhozam Felszíni vizeink vízjárásának ismertetése során a vízjárás e legfontosabb eleméről, a vízkészlet mé­rőszámáról is szóltunk már általánosságban. A víz­rajzi megfigyelésibe bevont jelentékenyebb vízfo­lyások vízmércéinek szelvényére néhány fontosabb vízhozamértéket is közöltünk a 27. táblázatban. Ezen általános és tájékoztató adatok kiegészíté­seképpen a 29. táblázatban hazánk kereken 170 legjelentősebb természetes, vagy legalábbis termé­szetes eredetű vízfolyásáról összefoglaltuk a gya­korlatban leginkább szükséges vízhozamértéfceket. Ezek az adatok az ország felszíni vízkészletét rész­letesen leírják. A készlet területi eloszlását a „Fel­színi vízkészlet” c. 1:500 000 méretarányú térkép szemlélteti. Az áttekinthetőség érdekében az egé­szen kis vízfolyásokat a térképen nem tüntettük fel. A táblázatba felvettük mindazokat a vízfolyáso­kat, amelyek vízgyűjtőterülete nagyobb 200 km2- nél, továbbá az,okát is, amelyek vízgyűjtőterülete kisebb ugyan, de vízkészlete mégis jelentékeny (ezek általában bővizű forrásokból táplálkoznak). Felvettük végül azokat az egészen kis vízfolyáso­kat is, amelyek bár az előbbi feltételeket nem elé­gítik ki, különleges helyzetük miatt azoniban az országos vízmérlegben szerepet játszanak. A határtszelő vízfolyásoknak a határszelvényére és — ha az országon belül torkollik befogadójába — a torkolati szelvényére, a többi vízfolyásoknak a torkolati szelvényére határoztuk meg a vízhozam­értékeket. Ezenkívül megadtuk a vízhozamokat a 86

Next

/
Thumbnails
Contents