Virrasztó, 1975 (4. évfolyam, 3. szám)
1975-01-01 / 3. szám
igen, akkor Kádár már régen eltűnt volna a süllyesztőben és Budapesten már más lenne a szovjet helytartó. Sajnos, Kádár még mindig a helyén van, s így korántsem volt olyan fenegyerek, ahogy a cikk írója azt szeretné. De van ennek a kérdéskomplexumnak egy másik vetülete is. Egyetemes magyar szempontból ebben a kérdésben minden nemzethű magyar részére Délmagyarország Felszabadító Tanácsának 1974. évi április hó 7-én megtartott közgyűlésén hozott határozat alábbi kitétele egyedül helyes és mérvadó: «... Moszkva részéről is megtették a szükséges intézkedéseket. Kérdés azonban, hogy Horvátország, Szlovénia, Metohai albánsága bevárja-e a szovjet hadsereg bevonulását? így könnyen bekövetkezhet, hogy a szovjet beavatkozással egyidejűleg egy, még a második világháborúnál is vérsebb harc fog kirobbanni a szerbek és horvátok között. S ha ez bekövetkezik, a délvidéki magyarság léte forog veszélyben. Ez esetben a hazai rendszernek csak egy kötelessége lehet, hogy a délvidéki magyar területeket megszállja, s e területeket Jugoszlávia pacifikálása uán is megtartja. (A cikkiró kiemelése.) Akár tetszik, akár nem, áll ez Ausztriára is, ha mindjárt más formában, hisz 54 év óta ő is épp olyan haszonélvezője a Trianoni országcsonkításnak, mint a többi utódállam. Épp ezért nekünk nincs miért aggódnunk és siránkoznunk Ausztriáért, hisz az utódállamok közül, arányítva, ő végezte a legtökéletesebb magyarirtást — ha mindjárt «kultúr» eszközökkel is. A megkérdezésük nélkül osztrák uralom alá kényszerített 26 000 őslakos nyugatmagyarországi magyarból mar már csak alig több, mint 5 000 van! Ezért a példátlan magyarirtásért Ausztriának is egyszer felelnie kell, mert ahogy az egyes személyek, úgy népek és nemzetek sem vétkezhetnek büntetlenül, Ausztriának pedig megbocsájtathatatlan bűne Nyugat-Magyarország elrablása és magyarjainak elnemzetlenítése. Nekünk pedig legszentebb kötelességünk elrabolt területeinket és idegen uralom alá kényszerített véreinket felszabadítani abban a pillanatban, amint arra lehetőség nyílik. És erre jó előre fel kell készülnünk otthon és itt kinn, nehogy úgy járjunk megint, mint 1938-ban, amikor Hitler megszállta Ausztriát. Az akkori magyar kormány a húszéves melldöngető «Nemnemsoha»-zás ellenére sem lelkileg, sem diplomáciailag nem volt felkészülve, hogy a 3 napig szabadon hagyott Nyugat-Magyarországot visszafoglalja, pedig a szombathelyi III. hadtest készen állt erre. Ezt a végzetes hibát nem szabad mégegyszer megismételni! Nagy szempontból az egészben az a döntő, hogy Nixon exelnök Jugoszláviát illetőleg miben egyezett meg Moszkvában Brezsnyevvel. Minden jel arra mutat, hogy a bécsi és klagenfurti zsidók, ezek a nagyszerű politikai időjósok, nem ok nélkül idegesek. Csíkménasági 804
