Virrasztó, 1975 (4. évfolyam, 3. szám)

1975-01-01 / 3. szám

Baranyai háromszögnek. A diakovári püspökség magyar szempontból azért is fontos szerepet játszott az utolsó ötven esztendőben, mert a kalocsai érsekségtől és a Csanádi püspökségtől leválasztott délvidéki területek magyar papi utánpótlása zömmel a diakovári szemináriumban végezte el teológiai tanulmányait.

Alig egy esztendővel azután, hogy Bauerlein átvette a diakovári püspökség vezetését s csak néhány nappal azután, hogy a már nyugdíjba vonult elődjét, Aksamovic püspököt magas állami kitüntetésben részesítették, 1959. okt. 5-én éjszaka a jugoszláv kommunista párt politikai rendőrsége meglepetésszerűen megrohanta a diakovári püspöki palotát és a szeminárium épületét, mindent felforgatva azokat átkutatták, a szeminárium lelki vezetőjét, valamint két fiatalabb prefektust elhurcoltak s egy kocsirakomány irattal és könyvvel távoztak. Az idős Aksamovic püspököt úgy megviselték e házkutatás izgalmai, hogy pár nappal később szívszélhődésben meghalt. Annakidején az UDBA-nak ezt az akcióját úgy magyarázták, mint figyelmeztetést Bauerlein püspök felé, nehogy kísérletet is tegyen a kommunista párt által engedélyezett működési keret túllépésére. 2

Az 1964. ápr. 13-i földrengés során a diakovári szeminárium és püspöki palota mellett maga a székesegyház is súlyosan megrongálódott. Bauerlein püspöknek e földrengésről beszámoló pásztorlevele nyomán az egyházmegyéjéből származó Werni plébános gyűjtést indított a földrengés okozta károk rendbehozatalára. Több német püspökség, így a münchen-freisingi érsekség jelentős adományokkal járultak hozzá az újjáépítés költségeihez.3

Ez tette lehetővé, hogy 1966-ban, a diakovári katedrális felépítésének századik évfordulóján, a földrengés nyomait már csaknem teljes egészében sikerült eltüntetni.4

1970 tavaszán — nyílván a kommunista párt sugalmazására — jól megszervezett rágalomhadjáratot indítottak Bauerlein püspök ellen. így a tekintélyes zágrábi hetilap, a «Vjesnik u Srijedu» azzal vádolta Bauerlein püspököt, hogy a háború idején — akkor még, mint egyszerű plébános — kollaborált a németekkel és a Horvátországot kormányzó usztasa párttal, és hogy a háborút követően nyíltan állást foglalt az új rendszerrel szemben, s hogy azon papjaival szemben, akik nem követték az ő politikai nézetét, egyházi büntetéseket alkalmazott. E támadások hátterében dr. Djuka Marie, zimonyi plébános és az «Udruzenje», a kommunistákkal kollaboráló papi szervezet állt. E támadások célja egyes hírmagyarázók szerint az volt, hogy megakadályozzák Bauerlein esetleges jelöltségét a Seper bíboros Rómába való távozása óta üresedésben lévő zágrábi érseki székre.5

794