Virrasztó, 1975 (4. évfolyam, 3. szám)

1975-01-01 / 3. szám

(Theodoras de Bry «Pannoniae Historica Cronologica» /Frankfurt, 1596/ c. világhírű munkájában és a hozzácsatolt térképen Szatmári Zatmarnak, de még az akkor külön álló Németit is Némethinek, Kolozsvárt Coluswar-nak és nem Klausenburgnak, a szászok «ősi» (?) városát, Nagyszebent is az ősi magyar Cibin patak neve után Cibiniu-nak és nem Hermanstadtnak írta. Pedig őt egyáltalán nem lehet magyarbarátnak nevezni, hiszen a legősibbb magyar városok nevét is, mint pl. Egert németül Erlau-nak írta, vagy a magyar neve mellé a német nevét is odaírta, mint pl. Buda mellé Ofen, stb. így, ha Szatmár neve eredetileg Salzmarkt lett volna, föltétlenül a német nevét írta volna, vagy legalább is azt is kiírta volna.

Ettől függetlenül pl. Telekiné Kovács Zsuzsa «Magyar földrajzi nevek szumir és akkád eredete» /«Krónika» 1956. 7.,8.,9. számai/ és «Aluta az Olt folyó neve» /1963/ c. tanulmányaiban kimutatta, hogy Kr.e. 2—3000 évvel az Erdélyben dívó ősi Nap-kultusz központja Napoca, a mai Kolozsvár volt s hogy ezzel a Nap-kultusszal kapcsolatos a Szamos, Temes, Olt, de még a Duna ősi neve, az Iszter is. Ezek után, ha mindenáron meg akarjuk keresni Szatmár nevének eredetét és jelentését, akkor a Szatmár szó Sza-Sa-Za szógyökének az eredetét és jelentését inkább a szumir Napisten, Samas nevében kell keresnünk, mint a német «salz» szóban, hiszen ott folyik a Szamos.

Telekiné állításait a Tordosi-kultúra leletei és az újonnan feltárt tatárlaki ékírásos agyagtáblák minden kétséget kizáróan igazolják. A világhírű Rawlins, Lenormant, Childe, Woolley, de még a német Deimel is elismerte a szumir és magyar nyelv rokonságát és megállapították, hogy az agyagtáblák ékírása nem oldható meg helyesen és szabatosan a magyar nyelv ismerete nélkül. Szerkesztő).

783