Virrasztó, 1974 (4. évfolyam, 2. szám)
1974-07-01 / 2. szám
iróniája következtében azonos sorsra jutottak; jelenleg mindkettő a sajátmaga által is felkorbácsolt kül- és belpolitikai vihar tarajos hullámain hányódik, amey nemcsak a nagy gonddal és keservesen felépített politikájukat, hanem saját magukat is elnyeléssel fenyegeti. Nem csoda tehát, hogy mindkét fél részére kudarccal végződött ez a pirosszőnyeges, huszonegy-ágyúlövéses államfői találkozó, mert Nixon maradék tekintélyének teljes latbavetésével és a román «folyékony arany» megcsillogtatásával sem tudta a Kongresszustól kierőszakolni a kommunista országok közül Izrael mellett egyedül kiálló Románia részére a létfontosságú, szinte korlátlan hitelt biztosító «most favored» státust. Így azután Ceausescu tervezett további látogatásait lemondva, gondterhelt fővel gyorsan hazautazott. Útközben aztán törhette a fejét, hogy a Kremlnek washingtoni kirándulása miatt felbőszült urait hogyan békítse ki. Hiába no, a kis, balkáni diktátor most az egyszer — reméljük, nem utoljára — elszámította magát. A csak «kávéskanálnyinak» számító román olaj, amivel annak idején Hitlert még meg tudták szédíteni, most az egész világot megrázó olajkrízis ellenére sem ér egy fabatkát, mert annak tengeren és szárazföldön való kiáramlását a Kreml urai akkor zárják le, amikor akarják. Más szóval, Románia Ceausescu ügyesedése, önállóskodása, politikai bakugrásai ellenére is a Kreml foglya s mindaddig az is marad, amíg Amerika fel nem számolja az egész világot állandó feszültségben tartó, átkos jaltai politikát. Mert Nixon jelenlegi keleti politikája mi más, ha nem a jaltai politika egyenes folytatása?! RÖVID SAJTÓ- és KULTÜRHlREK PESTI FRIGYES, a Bánság történetírója születésének 150. évfordulója alkalmából a temesvári «SZABAD SZÓ» hosszabb megemlékezést közölt. A megemlékezés kiemeli, hogy résztvett az 1848- as forradalomban, majd megalapította a Bánság egyik legelső magyar lapját, a «Delejtű»-t, 1887-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta és haláláig ő vezette a történettudományi osztályt. Főbb művei: «Szörényi Bánság», «Eltűnt vármegyék», «A várispánságok története», «Krassó megye története», «Helynevek és a történelem», «Magyarország helynevei». * FLÓRIÁN TIBOR, Amerikában élő erdélyi költőről és 1938 előtt megjelent köteteiről Kicsi Antal hosszabb cikket írt a «BRASSÓI LAPOK» 1973. június 23-i számában. A Kriterion (Bukarest) kiadásában megjelent «Az Erdélyi Helikon költői» c. munka életrajzát 753
