Virrasztó, 1974 (4. évfolyam, 2. szám)

1974-07-01 / 2. szám

impérializmusa Magyarország testén keresztül vezetett; a vele való együttműködés behódolást jelentett volna.

Teleki Pál végül is úgy döntött hogy az említett két nyugati pólus, Németország és Anglia között igyekszik majd vezetni a nemzet hajóját. A két véglet közötti állomások, — a jóindulatú semlegesség Németország felé, az ú.n. nemhadviselő állapot, majd a Hármashatalmi Egyezményhez való csatlakozás, végül formai hadiállapotok bekövetkezése, hadtápvonali engedmények biztosítása, korlátolt létszámú katonai erők bevetése mérsékelten meghatározott hadicéllal: voltak ennek a keservesen veszélyes útnak az állomásai.

A cél pedig az volt, hogy az ország valósítsa meg ugyan revíziós céljait, de őrizze meg katonai, népi és gazdasági erőforrásait és akciószabadságát.

Az 1941. évi események nem «zúzták pozdorjává» ezt a koncepciót. Magyarország és Nagybritannia közt ugyan megszakadt a diplomáciai kapcsolat, de a magyar motívumok világosak voltak London előtt és erről Churchill szavai is tanúskodtak, amikor helyet ígért Teleki Magyarországa számára a béketárgyalásokon.

Rámutattunk már arra, hogy még Bárdossy László és ezt követőleg Kállay Miklós és Sztójay Döme kormánya is ezt a politikát folytatta, bár nem vitatható, hogy a teljes hadviselő állapot felé vezető lejtőn Teleki tette meg az első lépéseket. De a magyar külpolitika döntő fordulata csak 1944. október 15-én következett be. A végsőkig való harc meghirdetése azonban csak a feltétel nélküli megadás teheráni politikájának a következménye volt. Nyílván látta ezt Macartney is, aki «October 15th» c. munkáját Hindy Iván tábornok — Budapest hős védője — emlékének ajánlotta.

Juhász Gyulának csak olyan formában van igaza, hogy Teleki nagy elképzeléseit végül is elsöpörte a vörös vihar. A trianoni magyar államterület ma is szovjetorosz megszállás alatt nyög s a magyar nemzethalál víziója kísért.

Nem vigasztaló, de tény, hogy lényegében Lengyelország, Csehszlovákia, Románia és Bulgária is hasonló helyzetben van. Lengyelország a Nagybritanniával való szövetséget választotta. Geopolitikai okokból az angol garancia értéktelennek bizonyult s Lengyelország felosztását, lakosságának áttelepítését, függetlenségének a felszámolását, tartós orosz megszállását megakadályozni nem tudta. Csehszlovákia sem járt jobban. Románia hiába vetette magát végül is a Szovjetunió karjaiba, függetlenségének az elvesztése volt az ára a formai területnyereségnek. Bulgária sohasem üzent hadat a Szovjetuniónak és mégis a Vasfüggöny mögé került.

Különböző politikai állásfoglalások, hasonló sorsok. Vajon felismerhető egy közös nevező, amely választ ad arra, hogy mi okozta Magyarország és az említett államok külpolitikájának a csődjét?

720