Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)
1973-04-01 / 4. szám
tolyt adott a kezébe. Hogy aztán ezt a végzetes tettet olyan hősi mezbe öltöztette, az kimondottan emberi gyengeség. Az vesse rá ezért az első követ, aki hasonló körülmények között nem így cselekedne. Minden esetre, a Teleki családban nem ő az első, aki egy sajátmaga kreálta és betegesen felnagyított lelki konfliktus következtében vetett véget életének, hogy csak Teleki Lászlót, a 48/49-es szabadságharc egyik legtevékeneyebb politikusát említsem. Akárhogy is nézzük a dolgokat, nagy kár volt érte. Mert, ha lett volna benne elég lelkierő és az öngyilkosság helyett nyugatra «diszszidál», az élő Teleki tudásával sokat többet tudott volna használni nemzetének, mint a halott. Talán még a csehszlovák és jugoszláv emigrációk magyarellenes mesterkedéseit is semlegesíteni tudta volna valamennyire. Ezek után felmerül a kérdés: kinek használt életáldozatával? Magának nem. De a nemzetnek sem, mert ezzel a tettével a legválságosabb időben lelkileg megosztotta. De miatta kellett a magyarokhoz mindig hű, most is visszatérni akaró rutén nép vezetőjének, Bródy Andrásnak is a csehek börtönében elpusztulnia, mert politikai kicsinyhitűségében Komáromban még csak fel sem merte vetni Kárpátalja visszacsatolásának a kérdését. Hogy a jugoszláv kérdésben tanúsított állásfoglalásával mennyire szembekerült a magyarság egyetemével, az bizonyítja a legjobban, hogy tragikus halála ellenére, Mindszenty bíboros, akkor még mint zalaegerszegi apátplébános, személyesen állt a Muraköz visszacsatolását követelő mozgalom élére. Nem is szólva arról, hogy ha a magyar kormány nem mond le Teleki kicsinyhitű, megalkuvó politikai állásfoglalása miatt egész Erdély visszaszerzéséről — honvédség készen állt Erdély visszafoglalására —, amit akkor még Sztálin is támogatott, akkor a háború végső, döntő harcait nem Budapest utcáin, a Duna és a Balaton vonalában kellett volna megvívni, hanem a Kárpátokban. Hogy aztán ez mit jelentett volna nemcsak a mi, hanem Európa szempontjából is, a Tatárhágónak 2 elit orosz hadsereggel szembeni több, mint féléves, eredményes, hősi védelme bizonyítja a legjobban. De ennek a kérdéskomplexumnak a részletesebb megvilágítása nem fér bele ebbe a rövid kis eszmefuttatásba. Mindentől eltekintve, Teleki Pál, mint tudós, nevelő és a magyar cserkészet kifejlesztője, örökre beírta nevét a magyarság történetébe. Semmi sem méltatlanabb hozzá, mint az, hogy most egyesek, feledve valódi értékeit, politikai kudarca következtében, emberi gyarlóságból elkövetett végzetes tettéből fonnak neve köré hamis mítoszt. Széchenyi sem azért lett a magyar történelem «legnagyobb magyarja, mert idegzete a szabadságharc tragikus bukása miatt érzett felelősség roppant súlya alatt és a bécsi kamarilla megalázó zaklatásai miatt összeomlott és öngyilkos (?) lett, hanem azért, amit életében tett. — Csíkménasági — 31
