Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)

1973-01-01 / 3. szám

HOMONNAY ELEMÉR:

Az 1956-os magyar szabadságharc és az elszakított területek kérdése

(Az előadás a Magyar Szabadságharcosok 1971. október 22—23-án a new yorki Commodore Motel-ben megtartott III. Szellemi Kongreszszusán hangzott el. Az előadás kiegészítéséül szolgáló jegyzeteket az előadó utólagosan készítette és lábjegyzetként közöljük.)

Amikor az 1956-os szabadságharc 15. évfordulója alkalmából összehívott kongresszus keretében a «Szabadságharc és az elszakított területek» kérdését kívánjuk vizsgálat tárgyává tenni, emigrációs külpolitikánk egyik legfontosabb, bár sokszor elhallgatott problémámájával állunk szemben, amely egyben emigrációnk oly tragikus megosztottságának is egyik legfőbb oka.

A.)

Emigrációs közéletünk egyes vezetői egyszerűen tagadásba veszik a kérdés jogosultságát, utalva arra, hogy ez a kérdés a szabadságharc folyamán fel sem merült, s így a szabadságharc szellemi örökségét hordozó szervezetek programjába ez a kérdés be sem iktatható.1 Szerintük a szabadságharc külpolitikája csupán három alapvető célkitűzésre korlátozódott:

1. az ország függetlenségének helyreállítására;

2. mint ennek elengedhetetlen feltételére, a szovjet csapatoknak az ország területéről való visszavonására;

3. Magyarország semlegességének biztosítására.

Ennek igazolására utalnak a szabadságharc idején meghirdetett mintegy 252 követelésre2, Nagy Imre miniszterelnök 1956. nov. 1-én este a Kossuth Rádióban elhangzott semlegességi nyilatkozatára3, sőt

1 Így a Magyar Szabadságharcos Világszövetség a szabadságharc 15. évfordulója alkalmából «Október huszonharmadika» címen kiadott nyilatkozatában felsorolt célkitűzései közt hiába keressük az elszakított területi kérdésre való utalást, miként kimaradt e kérdés e Világszövetség valamennyi világkongresszusa határozatából is. ( Kanadai Magyar Újság, 1971. X. 8.)

2 Király Béla: «Élő forradalom ...!» (Kanadai Magyar Üjság, 1971. X. 8—22.)

3 Magyarországi Hírek (Free Europe), 1971. X 15.

9