Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)

1973-04-01 / 4. szám

védelmük a németek által megszervezett és felfegyverzett morvák állandó zaklatása és rablása ellen.

A mi derék és vitéz felvidéki székelyeink örömmel fogadták Árpád vezér-fejedelmet és honfoglaló őseinket, s csak egyről nem akartak soha lemondani: a törzsi, népi önállóságukról. Inkább nyelvet cseréltek, s felvették a vándor pásztorok szláv nyelvét.

Szent István királyunk háborút is viselt ellenük, s egyrészüket Erdélyben telepítette le.

A megmaradottak közé királyaink lengyeleket telepítettek, s a székely és lengyel összeolvadásából ett a tót nép, amely történelmi név valóban rangot, a magyarsággal egyenjogú államalapító népet jelent.

Ezt a «tót» történelmi nevet kellett kiforgatni, megalázóvá tenni, s ezt a fajilag rokon testvér-népet a magyarsággal szembeállítani, így lett a habsburgi pánszláv politika jóvoltából a «tót» történelmi névből rabszolgát jelentő «szlovák», aminek nincs és nem is volt soha semmiféle történelmi alapja.

Nemrégen, — még az orosz invázió előtt, — kaptam egy Sáros megyei ismerősömtől egy levelet, amelyben egy mai «szlovák» újságból kivágott fényképet is mellékelt. Hangsúlyozom, hogy nem csalóközi, vagy Pozsony környéki színtiszta magyar községről, hanem egy Sáros megyei tót községről, Felsővízközről (ma Svidnik) van szó!

(A fényképen 4 táncospár látható a Székelyföldön ma is használatos, ősi

népviseletben. A képet fénykép hiányában sajnos nem közölhetjük.)

Ez a fénykép megcáfolhatatlan történelmi hűséggel igazolja, hogy tótjaink legnagyobb része székely származású testvémépünk.

Itt nincs mellébeszélés, történelemhamisítás, itt a pannóniai turáni magyar múlt szólal meg, s igazolja történelmi jogunkat, ami szent és eidegeníthetetlen Felvidékünkre, amit ma a pánszláv imperializmus «Szovákának» keresztelt el.

(Kanadai Magyar Üjság, 1969./53)

28