Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)
1973-04-01 / 4. szám
de Bukovinát és a Bánságot is ide akarták volna nyerni Ausztriától; s egy propaganda a két Oláhországot is ide kívánta számíttatni. Ezen új birodalom főnökét Dux Romanorum czímmel akarták felruházni, mire b. S. Simont akarák megnyerni. Birodalmukat a márcziusi napokban Frankfurt, később Ausztria védelme alá ajánlák, mely utolsót 1849. decemberében a kormánynak nyíltan be is vallottak. Májusban, mint látók, egy igazgató comitét neveztek ki... E comité az oláhságot római, később román népnek kezdé nevezni, holott magyar szép neve, az oláh, egy gyökből jött az olasz szóval, mely rokonságuk legnagyobb bizonyítéka; de ők nem elégelték, hogy a román nyelvrokonságnak ágazata legyenek: ők Rómát akarták képviselni. Olvasták Eutropiustól, hogy a rómaiak 170 évi Erdély feletti uralkodásuk alatt, főleg a hódító Trajanus, római coloniákat telepített: ez alapon a világhírű Róma történetét akarák folytatni. Holott, ha Eutropiusban néhányat fordítanának, fenhagyva látnák azt is, hogy ezen római gyarmatokat a római uralkodás bukásával Erdélyből kivonták, mint a történész mondja: ne barbaris traderentur. Az említett comité, mely Szebenben székelt, Erdély vármegyéit római módon praefecturákra osztotta, abba praefecteket nevezett. S mikor a katonai kormány e felosztásra, legnagyobb szorultságban, oct. 21-én megjegyzését adta, már Erdély titokban fel vala osztva. A katonai kormány 15 praefecturát engedett. De ők azzal be nem érték. Minthogy a szászoktól lakott földön is többségben vannak, azt is megrakták praefectekkel: innen 22 praefecturát állítának. Hogy a szászok ez ellen miként küzdének, több oklevelet bírunk. A praefecturák számmal neveztettek; de azon kívül nevök is volt, mint a Jank praefecturájának Auratia gemina. A praefecturák tíz s néhol több tribunátusokra oszlának. Egy praefectura mintegy 100, egy tribunátus mintegy 10 falut számlált. Küküllő megye felosztását teljesen ismerjük.» «... Így akará feltámasztani az erdélyi románság még egyszer az Űrban megboldogult római katonai uralkodást, a rabszolgaság és az absolutismus fészkét, kinek Európa több jobbágy népével a román is köszönheti ezredéves szolgaságát. Katonai kormányt állított, melyet századunk míveltsége, szabad népek között többé nem helyesel. Fizetést sem a comité, sem a praefectek nem húztak, nem volt honnan; ámbár ígérve volt. önfentartásukra requirálás engedtetett, természetesen a magyar urak birtokaiban. Minden praefect és tribun egy-egy udvart nézett ki magának, azt összeromboltatni, feldúlatni nem engedé, mint igényelt sajátját. Mi azon hasznot hajtá a volt földesúmak, hogy épületei megmaradtak, mert mi kinézve nem volt, annak nem kegyelmeztek. E honalapítók a requirálást, persze, csakhamar oly értelemben kezdték igénybe venni, mint a ki a fát vágja ki egy pár almáért, miért is a gén.-commando már dec. 9
