Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)
1973-01-01 / 3. szám
indítású felbolygatása felmérhetetlen károkat okozott a csehszlovák gazdasági életnek ... Közben megindult a mezőgazdaság kollektivizálása... a magyarság a közelmúlt atrocitásaira is gondolva, helyzeténél fogva is inkább belépett a megalakuló szövetkezetekbe, mint a szlovák telepes parasztság, hisz nem kevesen a korábban elkobzott földjüket kapták vissza immár szövetkezeti tulajdonként. Ezzel a biztonsággal fokozatosan megjött a munkakedv, a szakértelem is nőtt és a szövetkezet együttesen vált a gazdasági felemelkedés emeltyűjévé és a nemzeti jogok bástyájává ... Az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején a magyarok arányos képviselete a szövetkezeti vezetőségekben és a nemzeti bizottságokban tovább nőtt, s mindennek következtében egyre inkább magukénak érezték a szövetkezeti vagyont, ami szociális és nemzeti biztonságot jelentett számukra ... a dél-szlovákiai szövetkezetek, a magyar parasztság bázisai megerősödtek, sokan hazatértek a cseh országrészekből is, s a magyar falu nem azt az általános képet mutatja, hogy a mezőgazdaságban az idősebbek dolgoznak, helyenként még munkaerőtöbblettel is találkozunk. A CsKP Központi Bizottságának 1964 decemberi határozata — elítélte a reszlovakizálást, a csehországi «toborzást», s átalában a magyarokkal folytatott bánásmódot. A határozat megállapította azt is, hogy «ezekért a hibákért Szlovákia Kommunista Pártjának szervei és a szlovák állami szervek egyaránt felelősséggel tartoznak».» FÂBRY ZOLTÁN, a nem rég elhunyt, kommunistamultú felvidéki író írta a «felszabadulás» után: «A legyőzöttek csoportjába tartozom újra: magyar vagyok. A legmélyebb megalázottság fokáról, nyelvfosztottan, szóbénultan kiáltok hozzátok, szabad emberek, írók és írástudók, kiknek némasága már feloldódott. A mélyből — de profundis — a legmagasabb fórumhoz apellálok: a szellem szabad embereihez. Egyetlenegy ember egy gettózott kisebbség, egy elnémított nyelv nevében, minden törvényes vagy különleges megbízatás nélkül, szobám négy falából kiindulva a magam bőrére és felelősségére és mégis az összességet képviselőn, mert aki itt szót kér: író, szlovenszkói magyar író.»7 * A fenti idézetek maguk helyett beszélnek. A felvidéki magyarok tömeges irtása, embertelen megkínzatása az Égre kiált... Éppen ezért az igazság kedvéért annyit mégis külön meg kell állapítani, hogy azokért a bosszútól lihegő BENES és társai, valamint a magyargyűlölő, soviniszta tótok mellett a győztes nyugati hatalmak éppen olyan felelősek, mert azok megtörténtét a Yaltai, Potsdami egyezmények és a Párizsi békék megkötésével ők tették lehetővé, sőt azok kivitelezéséhez BENES hathatós támogatása révén még segédkezet is nyújtottak. 35
