Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)
1973-01-01 / 3. szám
CSÍKMÉN ASÄGI: «A csehszlovákiai magyarok helyzete a felszabadulás után» A vasfüggöny mögötti országok kommunista szakírói egymásután tárják fel adatszerűén azokat a szörnyűségeket, amiket az elszakított területek magyarságának kellett elszenvednie a szovjet hordák oltalma alatt visszatért oláh Maniu-gárdistáktól, Titó-partizánoktól és a cseh—tót ellenállóktól.1 Teszik ezt pedig abban a reményben, hogy így a magyarság felszabadulás alatti és az utána következő években történt tömeges irtásáért, szörnyű megkínzatásáért a felelősséget a szovjet szuronyok árnyékában hatalomra került, kommunista frazeológiával «nemzeti»-nek, «burzsuj»-nak, «polgári»-nak bélyegzett — valójában azonban az ellenállókból, hazaárulókból, katonaszökevényekből, muszosokból, kalandorokból, opportunistákból élre keveredett «vezetőréteg»-ből megalakult prokommunista — kormányok és politikai pártok nyakába varrhatják. Az ilyfajta dokumentációnak iskolapéldája JURAJ ZVARA tót (?) író «A magyar nemzetiségi kérdés megoldása Szlovákiában (Bratislava, 1965)» című munkája, amelyet ARATÓ ENDRE «A csehszlovákiai magyarság helyzete a felszabadulás után» címmel a KORTÁRS (Bpest) 1970 novemberi számában ismertetett.2 J. ZVARA munkáinak és ARATÓ E. róluk írt ismertetésének az a felbecsülhetetlen értéke, hogy kommunisták és nem az elfogultsággal vádolható emigránsok írták olyan dokumentumok alapján, amelyek egyelőre mások által még hozzáférhetetlenek. Hogy aztán, amint látni fogjuk a nagy «szerecsenmosdatás» közben a különböző nemzeti kommunista pártokat is bemázolják, az a dolog lényegéből adódik. Az azonban egészen érthető, hogy ezeknek a munkáknak az írói a Kárpátmedencébe beözönlött «dicső» szovjet hordák minden emberi képzeletet felülmúló kegyetlenségeit mégcsak említeni sem merik. Nem lesz tehát érdektelen, ha a Párizsi béke 25 éves évfordulója alkalmából J. ZVARA munkáival ARATÓ E. ismertetése alapján kissé részletesebben foglalkozunk, mert így rámutathatunk a győztes nyugati hatalmak bűnös felületességére és roppant felelősségére, amivel önző céljaik elérésére besegítették a pánszláv-bolsevista hatalmi erőket Európa szívébe, s ezzel lehetővé tették fél Európa ősi kulúrnépeinek tömeges irtását, pusztítását. Mielőtt azonban idézném ARATÓ E. ismertetésének lényegesebb fejezeteit, kissé vissza kell nyúlnom. BENES a neki és kormányának mendéket nyújtó nyugati nagyhatalmak megkerülésével 1943.XII.12- én megkötött Moszkvai egyezménnyel a Szovjetuniónak ajándékozta Kárpátalját, aminek fejében SZTÁLIN megengedte neki, hogy Cseh-31
