Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)
1973-01-01 / 3. szám
Így lett Erdély és a vele együtt Romániához csatolt alföldi sáv a két világháború között a pángermán és pánszláv hatalmi erők mérkőzésében «Eris almája.» Sztálin 1940-ben, Beszarábia lerohanása előtt, kétszer is felajánlotta Erdélyt a magyar kormánynak, de az ezt a soha vissza nem térő kedvező alkalmat «sajnos» nem fogadta el. (Lásd: Hóry András «Még egy barázdát sem» c. munkáját.) Sztálin, hogy egy csapásra két legyet üssön, ekkor kezdett kacérkodni az «önálló Erdély» gondolatával. (Lásd az 1941-es erdélyi kommunista pert.) Ezt a kedvenc tervet ideiglenesen akkor tette félre, amikor Benes a szövetséges hatalmak megkerülésével 1943 decemberében Kárpátalját neki ajándékozta. Véglegesen pedig akkor ejtette el, amikor Románia gyors és sikeres «szovjetizálásával» szemben a magyar nép az 1945-ös választásokon olyan csúfosan mgbuktatta a kommunista pártot. A II. Bécsi döntés az ékes bizonyítéka annak, hogy Erdélyt Hitler is csak «Eris almája»-ként kezelte. És érdekes, Ceausescu és Kádár kordában tartására Brezsnyev is ugyanezt teszi most, Ezek előrebocsájtása után idézem kivonatosan J. C Campbell fenti tanulmányának Erdélyre vonatkozó részét: «A román békeszerződés nem szolgáltatott olyan kritikus problémát, mint amilyen Trieszt volt. Románia határai meg lettek állapítva, mielőtt a tárgyalások megkezdődtek, bár a Magyarországgal közös határ «megerősítés tárgyát» képezte... Az egyetlen igazi területi vita a román szerződésben Erdélyre vonatkozott. A Szovjet kereken kijelentette, hogy Románia jogát meg kell erősíteni az egész tartományra. Engedelmes kormányzatot állítottak fel Bukarestben és nagy csinadrattával neki ajándékozták Erdély északi részét, amelyet Hitler és Mussolini 1940-ben Magyarországnak «ítélt oda», szovjet és román erők 1944 őszén meghódítottak és 1945 márciusáig szovjet katonai kormányzat alá helyeztek. Budapesti szovjet képviselők nem haboztak arról a lehetőségről beszélni, hogy csinálnak valamit Magyarország kívánságainak kielégítésére. Londonban és Párizsban azonban a szovjet delegáció sohasem változtatta meg álláspontját, vagyis Románia teljes értékű támogatását. Az a tény, hogy Románia kommunisták vezette kormányának szüksége volt ilyen nemzeti sikerre, hogy támaszt találjon, míg Magyarország semmilyen formában való ki nem elégítése az erdélyi kérdésben a többségi Kisgazda Pártot gyöngítette — mindez eléggé megmagyarázta a Szovjet magatartását. Amennyiben a politikai helyzet a két országban valamely későbbi időpontban megváltoznék, ez a magatartás is ennek megfelelően változhatik. Az oroszok, akárcsak Hitler, az erdélyi kérdést eszközül használták mind Magyarország, mind Románia kordában tartására. Az erdélyi probléma tanulmányozása során Washington a háború alatt arra a következtetésre jutott, hogy ez megoldhatatlan mind26
