Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)
1973-01-01 / 3. szám
már folyamatba tett megfélemlítő, vagy megtorló intézkedéseit indokolja, másrészt, hogy a szabadságharc első napjaiban a magyarsággal nyíltan rokonszenvező szlovákság és erdélyi románság közé éket verjen. Ha az utódállamok népei is csatlakoztak volna a magyarság szabadságharcához a kommunizmus és a Szovjet kizsákmányoló kolonializmus ellen, a közös harc meghozhatta volna Közép- és Délkelet-Európa felszabadulását, a Szovjetunió imperializmusának összeomlását. Hogy ez nem következett be, ennek elsősorban a jogtalan zsákmányukat minden áron megtartani kívánó szomszédainknak a revíziótól való félelme volt az oka. Így az elszakított területek kérdése — anélkül, hogy 1956-ban magyar részről felvetették volna — döntő szerepet játszott a magyar szabadságharc végső leverésében, s ezzel a magyarság és az egész Kárpátmedence sorsának alakulásában. Bebizonyosodott, hogy nincs magyar szabadság az elszakított területek magyarságánk szabadsága nélkül. Bebizonyosodott, hogy a trianoni és párizsi békékkel teremtett helyzet ellentétben van e térség valamennyi népe, s velük egész Európa természetes érdekeivel. Éppen ezért, mindazok, akik a szabadságharc alatt meghirdetett 252 pontban lefektetett program betűjére hivatkozva, még ma is mereven elzárkóznak az elszakított területek kérdésének a magyar emigációs külpolitika célkitűzései közé való felvételétől, azok tagadásba veszik a magyar szabadságharc e legnagyobb, tragikus tanulságát. C.) Ugyanekkor ezek az elemek a szabadságharc igaz szellemi örökségének feladásával készek feltétel nélkül kiszolgálni azt az amerikai külpolitikát, mely az első világháború után Wilson elnök meghirdette elvek megcsúfolásával résztvett a trianoni béke megszerkesztésében, ha azt a szenátus később el is vetette, mert nem volt hajlandó hozzájárulni a békeszerződések szerves részét képező Népszövetség megalakításához; mely külpolitika a második világháború során az Atlanti egyezményben meghirdetett elvek feladásával Teheránban és Yaltában, majd a háborút követően Potsdamban és Párizsban Közép- és Kelet-Európa népeit a Szovjetunió imperializmusának szolgáltatta ki; mely külpolitika Dulles 1952. évi buffalói beszédében meghirdetett felszabadítási programot feladva, 1955. novemberében Brioniban megegyezett Titóval, hogy a felszabadítást a kommunizmus titói formulájával kell helyettesítem; mely 13