Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)

1972-06-01 / 4. szám

az a Kanizsai család alapította, amelyiknek fia János, a későbbi esztergomi érsek, aki résztvett Zsigmond (1387—1437) kíséretében a Konstanci zsinaton (1414—18) és aki ekkor adományozta a baseli kolostornak Szent Lászlót és a család címerét ábrázoló, remek festett ablakokat, amiket ma a baseli múzeumban őriznek. A magyarországi ferencesek ebben az időben élik fénykorukat: kolostoraik nemcsak meggazdagodtak, hanem azokban komoly szellemi és mélységes lelki élet munkálkodott és lakozott. A magyar kódex-irodalom maradványai közül 18 ferences kezek munkája. Ebben az időben szerezte és írta Segösdy Lukács ferences teológus a «Gaury» (Gori) néven ismert kódexet, amely hosszú hányódás után a Gaury család tulajdonába került, akik aztán a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozták. A Mohácsi vész után a Bécs ellen vonulgató török elől a ferencesek Sopronba menekültek, a kolostort pedig a luteránusok foglalták el, akik hol kórháznak, hol raktárnak használták. A kolostor és templom újjáépítését és átalakítását Eszterházy Miklós nádor kezdte meg 1625-ben.

A munkáról Fr. Király Kelemen O.F.M. írt nagyszerű ismertetést a «Katolikus Magyarok Vasárnapja» 1971. július 6-i számában, amiben többek között kereken visszautasítja a kiadónak a szerző tudta nélkül a 87. oldalon külön jegyzetben beszúrt ama «soviniszta» állítását, «hogy a kismartoni kolostor testvérei túlnyomóan németajkúak voltak», és megállapítja, hogy «A provincia és Kismarton ferences vezetői között évszázadokon át csupán egy olasz származású páter működött, de közöttük németnyelvűt keresve sem találunk. A vezetők neveiből a következőket fűzöm csokorba: Igali, Segősdy, Bacsai, Malomfalvy, Borchy, Döbrentei, Debreceni, Szegedi, Csongrádi, Egri, stb.»

A munkát a «Burgenlandisches Landarchiv» adta ki.

(Megrendelhető a Kiadónál, ára portóval 5.—USA dollár.)

*

Baimondo Biagio BAKOS:

KOMA PATIKA DI TUTTI

(Mindenki hazája Róma)

Dr. Rákos Rajmund minorita atya, a Szent Péter Bazilika magyar gyóntatója, ebben a munkájában a Vatikán félhivatalos lapjában, az OSSERVATORE ROMANO-ban megjelent írásainak, valamint otthoni és Földközi-tengeri útjai alkalmával készített útleírásainak gyűjteményét adja közre olasz nyelven, gazdag, szemléltető képanyaggal illusztrálva. Ezekben az írásokban a magyar nemzet ezeréves történelmének kiemelkedőbb fejezeteivel és a magyar nemzet történelmi, irodalmi, művészi és tudományos nagyságaival ismerteti meg az olasz olvasókat.

48