Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)
1972-06-01 / 4. szám
«EGY SZOBOR HAZAÉR» «Egy szobor hazaér» címen cikk jelent meg az elszakított Felvidéken megjelenő SZABAD FÖLDMŰVES című lapban. Erre írt az ismert dr. Juhász István felvidéki, tiszacsemői orvos és író igen figyelemre méltó kritikát «Hozzászólás az „Egy szobor hazaér” című cikkhez» címen. (Megjelent a Kanadai Magyar Újságban is.) Ebből idézzük az alábbi, nekünk is igen megszívlelendő sorokat: «... II. Rákóczi Ferenc nem 1670. márc. 27-én, hanem 1676. márc. 29-én született. Születésének helye a borsi kastély volt, de semmiféleképpen nem egy kis kelet-szlovákiai falu. A XVII. században ugyanis semmiféle történész nem említi és nem is említheti Szlovákiát, mivel akkor még Szlovákia a mai értelemben nem létezett. Tóth Dezső (a «Szabad Földműves» cikkírója — Szerk.) tehát jobban fogalmazott volna, ha Borsit, mint zemplénmegyei, vagy felsőmagyarországi, esetleg felvidéki falut említi meg. Bizonyára meglepné a kedves olvasót, ha egy másik helyen például arról tudósítanák, hogy Lev Nyikolájevics Tolsztoj, a klasszikus orosz regényíró valahol a Szovjetunióban született 1828-ban, habár köztudott, hogy a Szovjetunió majd egy évszázaddal azután keletkezett. Ha ez szépséghiba lenne Tolsztoj esetében, azt hiszem, hogy legalább ugyanezt mondhatjuk II. Rákóczi Ferenc esetében is. További szépséghibája a cikknek az, hogy megemlíti ugyan, hogy a Borsiban leleplezett szobor a zólyomi várból származik, de a század elején készült műalkotás történetét olvasva olyan benyomást kelt az olvasóban, hogy a szobor a zólyomi vár alól került Borsiba. Az igazság azonban az, hogy a szobor először Zólyomból a füleki múzeumba került és ott évekig a kertben «szomorkodott» a dudvák rengetegében és csak innen, a füleki várrom alól került hosszú huzavona után a legmegfelelőbb helyre, a borsi várkastély kertjébe. Nem vagyok hivatásos kritikus, de mint hazai sajtónk támogatója és olvasója, kérem újságíróinkat, hogy főképpen a történelmi adatokat ellenőrizzék még a cikkek nyomdába jutása előtt. Ez fontos különösen azért, mivel a széles olvasótömegek tudásuk nagy részét éppen a napi és hetilapokból merítik és a hibás adatok sokszor egy egész életre félrevezethetik őket.» A CSEH KANNIBÁLOKRÓL A SZITTYAKÜRT 1971, ápr-i számában «Kannibálok áldozatai lettek!» címmel közölte Sz. L. levelét. A levélben többek közt ez áll: «Köztudomásom szerint, talán a világnak (de Európának feltétlenül) a legbestiálisabb, legkegyetlenebb népe a cseh. Aki a cseh történelmet tanulmányozza és megtanulja, utána nyugodtan elmehet a gyóávaság és kegyetlenség tanszékére egyetemi tanárnak ... 40
