Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)
1972-06-01 / 4. szám
volna rá mód, különösen az Anschluss idején, 1938-ban. Az orosz megszállás idején erősen tartotta magát az a hír, hogy az osztrák államszerződésben szó lesz Burgenland hovatartozásáról is, de minden maradt a régiben. Erre az osztrákok, különösen a szélső nacionalista körök, élükön a Magyarországról kitelepített népi németekkel, erő tej les agitációba kezdtek, újabb magyar területek átcsatolása érdekében. A legújabb hírek szerint azonban Burgenland lakossága hatalmas tömegekben telepszik az ország belseje felé, amit a kormány a nagybirtokkal és a munkanélküliséggel indokol. Valóban tragikomikus helyzet az, hogy a Trianoni békeszerződés 50. esztendejében a nyugat-magyarországi részek ma is a régi magyar birtokosok, a Batthyány-, az Erdődy-, az Esterházy- s Széchényi családok kezén vannak, akik maguk is szabadulni igyekeznek a birtokaiktól. Ugyanis a valóság az, hogy Burgenland lakossága és az osztrák kormány komolyan tart attól, hogy az orosz egy szép napon lerohanja ezt a területet és Magyaroszághoz visszacsatolja — nem a magyarok iránti szimpátiából, hanem hatalmának nyugatabbra való tolása érdekében. A jövőt illetőleg jóslásokba természetesen nem bocsátkozhatunk, de Nyugat-Magyarország sorsa aszerint alakulhat, hogy Ausztria hallgat-e ismét a vér szavára és csatlakozik Németországhoz, mint azt már két ízben is tette; vagy pedig jövendőjét ismét a dunai népekkel való közösségben (államszövetségben vagy szövetségi államban), de elsősorban a magyarral való együttműködésben képzeli el. Egyébként ez utóbbi a két ország földrajzi helyzetéből, politikai és gazdasági érdekazonosságból is következik. Mi magyarok a jövőben is békességben akarunk élni Ausztriával és az osztrák néppel, de éppen ennek a békességnek és a barátságnak az érdekében rendeznünk kell a nyugat-magyarországi kérdést. Nyugat-Magyaroszág birtoklási jogáról nem mondhatunk le, ha pillanatnyilag meg is értjük az ottani magyar lakosságot, amelyik szívesebben él a szabad és semleges Ausztriában, mint az oroszoktól megszállt Magyarországon. Azonban Deák Ferenc szavaival élve: «amit az erő és a hatalom elvesz, azt az idő és a kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de amiről a nemzet önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges!» (Szittyakürt, 1971. augusztus) 34
