Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)
1972-06-01 / 4. szám
kánnyal a kezünkben és tudjunk igaz barátként élni a velünk együtt lakó népekkel, de megköveteljük, hogy ezért ne csak megtűrjenek bennünket, enni és inni adjanak, hanem azt is, hogy tiszteletben tartsák a mi szellemi igényeinket is, amelyek semmi esetre sem kisebbek, mint másoké__Mi nemcsak, mint egyének akarunk élni, hanem, mint nemzet is ... ... követeljük itt is a magyar iskolát, amely megajándékozza fiainkat és leányainkat drága anyanyelvűnk minden kincsével! ... ha nem sikerül ez iskolát létrehozni ez évben, akkor ezzel az itteni magyar iskola sorsa örökre meg van pecsételve. Ez nemcsak 45 magyar gyermek sorsát jelentheti, hanem csatavesztést jelent az egész szlovenszkói magyarság harcmezején is__» (Tiszacsemő neve az 1968-ban ott megtartott szovjet-csehszlovák tárgyalással vonult be a történelembe. — A kiemeléseket én eszközöltem. Szerkesztő.) * A tiszacsemői magyar iskola, a felvidéki magyarság mérhetetlen kárára, nem született meg és ezután, hogy a 14. csehszlovák pártkongresszus határozatainak értelmében a CSEMADOK vezetőségét Dobos Lászlóval az élén leváltották és helyébe a hétpróbás Fábry István elvtársat és társait ültették, nem is fog megszületni. Legalább is egyelőre ... (Lásd a Virrasztó II. évf. 3. számában közölt «Botrány Prágában» című cikkünket.) Ugyanakkor a Magyarok Világszövetsége által a külföldi magyarok részére szerkesztett «Magyar Hírek» 1971. április 4-i számában a következőket olvashatjuk: «A sátoraljaújhelyi szlovák anyanyelvű általános iskola és kollégium fennállásának 20. évfordulójára ünnepséget rendeztek az újhelyi művelődési házban.» Szóval, amíg a Felvidéken a magyar gyerekek ezrei nem részesülhetnek magyar anyanyelvű oktatásban, addig a magyarországi kommunista «lakáj» kormány a «lenini nemzetiségi doktrína» terén is a normát messze túlteljesítve, a Tiszacsemő szomszédságában fekvő ősi településű, színtiszta magyar városban, Sátoraljaújhelyen immár 20 éve szlovák anyanyelvű általános iskolát és kollégiumot tart fenn és kényszeríti az ottani magyar gyerekeket, hogy saját anyanyelvűk helyett szlovák nyelven tanuljanak. Mert, ha Sátoraljaújhelyen és környékén akad is szlávnevű egyén, az már vérségileg, lelkileg és nyelvileg régen elmagyarosodott. Ilyeneket most, Magyarországon hivatalból arra kötelezni, hogy «szlovákok» legyenek, egyenlő a tervszerű és céltudatos magyarirtással. Sajnos, nem ez az egyedüli eset, mert például a «Magyar Hírek» 1971. márc. 6-i száma arról ad hírt, hogy «Húsz éves a Foaia Noastra», a magyarországi románnyelvű újság. A jubileum alkalmából 21
