Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)

1972-06-01 / 4. szám

autonómiával lépne be az új birodalomba. Románia is előbb-utóbb válaszút elé kerülne, egyrészt belső erdélyi nyomásra, másrészt a különcködő hinta-politikát megúnó Szovjet nyomására. Előállhat az a furcsa helyzet, hogy Románia fog ragaszkodni a semleges döntőbíráskodáshoz, remélvén Dél-Erdély megtartását. Ha az itt vázolt cseh és román válság nem éleződik is ki, az új birodalom nyelvi és nemzetiségi politikája mellett nem lehet sem az erdélyi, sem a felvidéki magyarságot a mai, nem éppen irigylésre méltó állapotban tartani. Románia és Cseh—Szlovákia kénytelen lenne igen lényeges engedményeket tenni a nemzetiségek felé, hogy az új birodalom vonzóerejét semlegesítse. Ezek az engedmények viszont egy nemzeti alapon álló államban a széthúzó erőket csak növelnék és az első megfelelő nemzetközi fordulat esetén az állam szétesését eredményeznék.

Erdély, Délvidék és a Felvidék visszaszerzése még szovjet befolyás alatt lehetséges, ha nem is következik be szükségszerűen. Nem valószínű ezzel szemben, hogy a Szovjetunió lemondana külső nyomás nélkül Kárpátaljáról. Ehhez már az európai erők teljes eltolódása szükséges.

Az ideiglenesen osztrák uralom alatt lévő Nyugat-Magyarország sorsa a jövendő kárpátmedencei birodalom erejétől függ. Az osztrákok sem bíznak a jelenlegi állapot véglegességében: az utódállamoktól eltérően, az osztrákok megtartották Ausztrián belül Magyarország régi határát. Nyugat-Magyarország vagy Burgenland a német és magyar kultúra ütközőpontja, ami a vidék teljes kétnyelvűségében kell, hogy megnyilvánuljon s ez a valóságban csak az egyesült Kárpátmedence többnyelvű keretén belül lehetséges bármelyik közösség asszimilációja nélkül. A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a németeknek, illetve az osztrákoknak nem érdeke a magyarság gyengítése, ellenkezőleg.

Az utódállamok több mint félévszázados uralma a természetes nemzetiségi összetétel módosítását vonta maga után, aminek elsősorban a német és a magyar nemzetállomány szenvedte kárát. Csehek, tótok, ukránok, románok és szerbek erőszakos betelepítése, magyarok és németek kitelepítése, a magyarságra gyakorolt erőszakos asszimilációs nyomás nem maradt eredmény nélkül. A magyar nemzet vesztesége az utolsó 50 évben legalább 4 millióra tehető. Trianon nélkül ma a Kárpátmedencében hozzávetőleg 17,5 millió magyar élne. A magyar és a német lakosságot ért kár a Kárpátmedence újraegyesítésével részben helyrehozható az idegenek kitelepítésével és az őslakosság visszatelepítésével. A szláv uralom okozta mérhetetlen szenvedést ez még kis mértékben sem kárpótolja. Bármi legyen is a betelepített és betelepedett csehek, ukránok, szerbek és regáti románok véleménye, ez a lakosságcsere a Kárpátmedence és Európa biztonságának és békéjének az ára.

17