Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)
1972-10-01 / 2. szám
Konstantin nevet kapott ennek jeléül. Itt vissza kell térnünk a Kainardzsi békében (1774) elért orosz sikerekre. Kiterjesztette határait a Bug folyóig, megvetette lábát a Fekete-tenger partján és a török porta kénytelen volt megengedni a Boszporuszon át való szabad hajózást. A béke legjelentősebb pontja azonban az volt, hogy a török porta elismerte a cárok fővédnökségét az Ozmán Birodalomban élő összes görögkeleti vallásúak fölött, ami a délszláv gondolat, — valójában az orosz terjeszkedés — kitűnően bevált eszközévé lett. A magyarság állami szuverénitását csak 1867-ben szerezte vissza (kiegyezés) és akkor a nemzetiségi kérdést is törvényesen rendezte az 1868. évi XLIV. tc-kel. Ez a nemzetiségi törvény lojalitásban példátlanul áll a világtörténelemben. Itt megint egy angol történészt idézünk, Knactbull Huggesent, aki 1910-ben megjelent könyvében többek között ezeket írja: «Az 1868. évi nemzetiségi törvény a nemzetiségek jogos kívánalmait még az uralkodó faj sérelmére is kielégítette. A törvény legfőbb tévedése az volt, hogy védte az idegen nyelveket, de elmulasztotta védeni a magyar állam nyelvének jogát, midőn az államnyelv tudását nem követelte meg a polgári jogok előfeltételéül.» Ugyancsak Sir Donald a «Times» 1908. szeptember 10-i számában, «Közép-Európa szemlélete» cikkében írja: «A jobbágy-felszabadítással a magyar nemesség lemondott 1 millió 615 ezer katasztrális hold földről, amelyet a román anyanyelvű jobbágyságnak engedett át.» Godzsu Manel (1802—1870) — a magyarországi románok egyik jótevője, aki nagy alapítványokat tett népe javára — írja: «A világtörténelem nem mutat fel szebb áldozatot, mint amidőn a magyar nemesség életét és vagyonát áldozta fel azon törvények védelmében, melyben minden kiváltságát megosztotta a haza összes népeivel.» Rosetti (1816—1885), a románság egyik kiváló államférfia szerint: «A jobbágyok felszabadításának dicsősége a magyaroké, Románia csak 15 esztendővel később, s csak vér árán tudta megvalósítani azt, amit a magyar nemesség minden kényszerítés nélkül, tisztán a humanitás és a szabadság fennkölt, nemes eszméitől lelkesítve cselekedett». Így nyilatkoztak a magyarságról idegenek és ha közelebbről megvizsgáljuk, mikor telepedtek le az idegenek a Magyar Birodalom területén, hogyan tartották meg népi életformájukat, nyelvüket, akkor még világosabban derül ki a trianoni hazugság. A magyar Nemzet az angolok mellett először fejlesztette ki Európában egész kormányzatának, bíráskodásának és közigazgatásának önkormányzati jellegét. Az angolok a «Magna Charta» ban (1215), a magyarok az «Arany Bulla»-ban (1222). Az Arany Bulla szerint a vármegyék, városok lakossága a saját, történelmileg kialakult területein a közügyeket saját maga által választotta bizottságok és tisztségviselők útján gyakorolta, saját törvényei szerint szabadon intéz-22
