Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)
1971-09-01 / 2. szám
parafáit szerződés nem döntött ERDÉLY hovatartozásáról. A híres évszázados kolozsvári magyar Egyetemet fegyveres erővel foglalták el, kiűzték tanárait és hallgatóit, betiltották a magyar színielőadásokat, elrendelték a magyar bankjegyek felülbélyegzését, mozgósították a román és szász katonaköteleseket és védelmi alakulatokat szerveztek az erdélyi románokból... Mindezeket az intézkedéseket hatványozottan hajtották végre a SZÉKELYFÖLDÖN. Minderről a Székely Hadosztálynak pontos értesülései voltak, ami elkeseredésüket és az oláhokkal szemben harci elszántságukat csak fokozta. Ugyanakkor gyűlölettel tekintettek a közömbös pesti kormányra. A HADOSZTÁLY harcban állott a románokkal, a károlyimihályi kormánnyal, majd a hírhedt budapesti KUN-KOHN BÉLA és SZAMUELLY TIBOR rémdiktatúrájával is. A Székely Hadosztály még 1918 karácsonya előtt is tartotta a vonalat, de az «összefogott» baloldali erők kérésére visszavették azt Bánffyhunyad térségébe, majd 1919 januárjában a CSÚCSAI arcvonalra kényszerültek vissza. Eddig egyetlen — 1945 utáni — hazai hadtörténetíró, sem pedig az emigrációban «élő» történész nem állított emléket annak a KÉTSÉGBEESETT HARCNAK, amit 1919 elején vívott a Székely Hadosztály a történelmi ERDÉLY kapujában az ezeréves magyar területek védelmében. Egy maroknyi magyar baka, akik szentül hittek tisztjeikben, ahol testvérek voltak valamennyien, ahol bajtársként verekedtek valamennyien éhezve, fagyban és hóban, rongyos ruházatban, gyengén felszerelve és felfegyverezve a Román Királyság egész haderejével szemben. Erről az új «hadtörténelem» mélyen hallgat. Eleinte kaptak ugyan utánpótlást a «pesti kormánytól» — emberben, de azok már fertőzöttek voltak a vörös áfiumtól s csakhamar megszöktek a frontról, úgyhogy a Székely Hadosztály bakái egyedül védték Máramarosszigettől Zámig az óriási hegyvonulatot. Időközben, 1919 tavaszán a PROLETÁRDIKTATÚRA kaparintotta magához az uralmat s a hírhedt budapesti KATONATANÁCS a Hadosztály részére mindennemű utánpótlást végleg beszüntetett. E «haditette» után a katonatanács nyíltan a Hadosztály ellen fordult. A Hadosztály bizonyos «megegyezést» próbált kötni a «tanácskormánnyal»: a SZÉKELY haderő nem avatkozik be «Magyarország belső1 ügyeibe», ha megfelelő ruha és lőszerutánpótlást kapnak, ha a kormány megengedi a haderő különtoborzását és a menekült székely családokat segélyezik, stb. De mindebből — amint az várható volt — nem lett semmi. A Hadosztály mást nem is várhatott a proletárdiktatúrától, csak azt, amit valóban tettek s amivel igyekeztek elgáncsolni az egyetlen érintetlen nemzeti haderőt, mert féltek tőle és jól tudták, hogy ez a 28
