Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)

1971-06-01 / 1. szám

a vasfüggönyön innen és túl. A gazdasági szerződés értelmében pedig többek között egy hatalmas teherautógyár felépítését és felszerelését vállalta, amelyben rövidesen legyártható lesz az a 100 000 teherautó, amelyek nélkül háború esetén nem tudnák tartósan biztosítani a teljesen gépesített és modernizált szovjet hadsereg utánpótlását. (A II. világháború idején ezzel a hiányzó 100 000 teherautóval Roosevelt ajándékozta meg Sztálint és segítette be Európa szívéig a szovjet hadsereget.)

Minket, magyarokat ebben az egész politikai tragikomédiban elsősorban az érdekel, hogy ugyanazok a németek teszik immár másodszor ütőképessé a szovjet hadsereget Európa lerohanására és teszik tartóssá, hoszabbítják meg Európában a pánszláv-bolsevista hódoltságot és trianoni csonkaságunkat, akik mellett mind a két világháborúban a végsőkig kitartottunk. És akik — faji őrületükben erejüket túlbecsülve és az olajért az áulásra mindig kész románokkal szövetkezve — vert haduk hátán hozták be a pánszláv-bolsevista hordákat a Kárpátmedencébe és Nyugat-Európába, egészen az Elbáig.

Ezzel a német népre és közvetve egész Európára olyan tragikus következményekkel járó egyezménnyel szemben a legjobb tudomásom szerint eddig csak ketten álltak ki nemzetközi vonalon az egyetemes magyar érdekek védelmére:

1./ Dr. Gálfi Géza, a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség európai elnöke 1970. augusztus 5-én az alábbi levelet intézte Willy Brandthoz, a német szövetségi kancellárhoz:

Igen tisztelt Szövetségi Kancellár Űr!

A Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége európai elnöksége nevében a leghatározottabban tiltakozunk a német szövetségi kormány azon álláspontja ellen, hogy az 1970-es összes európai határokat a Szovjetunióval egyetértésben garantálni óhajtja.

Ma minden harmadik magyar — a két világháború következményeként, amit a magyarok a németek oldalán harcoltak végig — idegen uralomnak alávetve él: Romániában, Csehszlovákiában és a Szovjetunióban a magyarok még másodrendű állampolgároknak sem számítanak.

Ezeket a magyar testvéreinket arra kényszeríteni, hogy az idők végezetéig idegen járom alatt éljenek és még a reményt is elvenni tőlük, képtelenség. A Német Szövetségi Kormány e kérdésben nem illetékes, erre senkitől felhatalmazást nem kapott, hogy egy ilyen ügybe beavatkozzék és egy igazságtalanságot örökre «garantáljon».

Mi sohasem akarunk német ügybe beavatkozni, mint az Odera- Neisse-határkérdés, stb., de a legélesebben tiltakozunk, hogy a németek olyan ügybe avatkozzanak bele, ami nem rájuk tartozik. Mi hisszük, hogy abban a korban, mikor a fejlődés legalacsonyabb fokán álló népek önrendelkezésijogát elismerik, ugyanezt a «Keresz43