Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)

1971-06-01 / 1. szám

És itt jutottam el ahhoz a ponthoz, amiről tulajdonképpen írni akarok. Anélkül, hogy Professzor úr jószándékú, de gyakorlatilag nem sok eredménnyel kecsegtető gondoskodását és igyekezetét lebecsülném, nyíltan felteszem a kérdést:

Mit tett, Professzor úr, az elmúlt 25 év alatt és mit szándékozik tenni a jövőben az ősi földjén, a Csonkaország tőszomszédságában élő 4 millió magyar anyanyelvének megőrzésére, ápolására és továbbfejlesztésére?

És mit tett a Pázmány Péter alapította budapesti egyetem Professzor úr vezetése alatt működő magyar tanszéke és a Magyar Tudományos Akadémia, amelynek Professzor úr is tagja, ezért a mindenkitől elhagyott, árva 4 millió magyarért?

Mert, ugyebár, Pázmány Péter és Széchényi István nem azért alapította az egyetemet, illetve a Tudományos Akadémiát, hogy tagjai az «idegenbe szakadt» «magyar ajkú emberek» sorsával bíbelődjenek — adott esetben és körülmények között ez is tiszteletre méltó feladata lehet, különösen, ha nem húzódik meg mögötte a minden áron való valuta-szerzés —, hanem azért, hogy az ősi földjén, a Kárpátmedencében élő magyar nemzet szépséges, ősi nyelvét fenntartsák, ápolják és tovább fejlesszék, szellemi és tudományos értékeit megőrizzék és gyarapítsák. All ez különösen ma, amikor az ultranacionalista csehek, szlovákok, ukránok, románok, szerbek, de még az ostzrákok is az elmúlt 50 év alatt, annak is az utolsó felében mindent elkövettek, hogy a magyar nemzet egyharmadát kitevő, uralmuk alá kényszerített magyar tömböket, szórványokat szétzúzzák, megsemmisítsék, elnemzetlenítsék.

Mert akármit mond is, Professzor úr, a marxi-lenini doktrína, ezek, az ősi földjükön élő magyarok nem csehszlovákiai, ukrajnai, romániai, jugoszláviai kisebbségek — még akkor sem, ha néhány elgyávult, reálpolitikus, szabadföldi magyar annak is mondja őket — hanem a vérség, a nyelv, a kultúra és az ősi birtoklás jogán a magyar nemzettest elválaszthatatlan, szerves részei, és mint ilyenek velünk együtt a Kárpátmedence egyetlen jogos tulajdonosai.

Éppen ezért az «idegenbe szakadt», «magyar ajkú» emberek eleve lemondanak Professzor úrék minden anyagi és szellemi támogatásáról az idegen uralom alá kényszerített 4 millió magyar javára és ennek fejében elvárják, hogy a gyakorlati megvalósítás érdekében sürgősen összehívják a Kárpátmedencében élő magyarok Anyanyelvi Konferenciáját. Talán még nem késő. Ebben a munkájukban az «idegenbe szakadt», «magyarajkú» emberek szellemileg és anyagilag egy emberként fogják támogatni, mert

33