Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)
1971-06-01 / 1. szám
Tröszt Sándor, az eszéki fiókszervezet elnöke a szlavóniai és baranyai munkáról számolt be. Kifogásolta, hogy Pélmonostoron még mindig nem osztják ki magyar nyelven is a képviselőtestületi ülések anyagát, holott több képviselő csak gyengén beszéli a horvát nyelvet. Az egészségügyi intézményekben és a bíróságokon eddig nem nyert alkalmazást magyarul is tudó szakember. Bizonyos hivatalos űrlapok ugyan már kétnyelvűek, de ezek magyar szövege hemzseg a helyesírási hibáktól, mert még nem alkalmaztak magyar lektort, aki az ily munkát elvégezhetné. Merki Ferenc, a Horvátországi Magyar Szövetség elnöke s egyben a baranyai és szlavóniai magyar iskolák tanügyi tanácsosa beszámolt arról, hogy a szülők most már szívesebben küldik gyermekeiket magyar nyelvű tagozatba, miután feltárták előttük, hogy a magyar nyelvtudás csak előnyt jelent majd nekik az elhelyezkedésnél. Így 15 magyar tanító kapott kinevezést oly magyar falvakba, ahol eddig nem volt magyar tanítás. Kongó Tivadar, a szabadkai fiókszervezet részéről közölte, hogy a Vajdaságban sokan a magyar nyelv ápolását reakciós, alkotmányellenes tevékenységnek tekintik, holott Horvátországban ugyanezt a munkát a hatóságok támogatják. Dr. Matkovics József, az egyesület országos elnöke és egyben a Szövetségi Alkotmány Bizottság tagja nem tartja kielégítőnek a helyzetet. Ideje volna, hogy a társadalompolitikai szervek vezetői ne csak elismerjék az egyesület célkitűzéseit, de azt támogassák is. Sürgette a kettős nyelvhasználat biztosítását az üzemekben is. Dr. Teleky György, a belgrádi fiókszervezet vezetője a belgrádi egyetemek mintegy kétszáz magyar diákját és a Belgrádban dolgozó párszáz munkást felhívta, hogy minél nagyobb számban látogassák a Kolarac Népegyetem magyar tanfolyamait. Kún Szabó Júlia, a voljovicai fiókszervezet képviselője szerint először arra kell törekedni, hogy az anyanyelv használatát igényeljék is az emberek és csak azután lehet beszélni annak ápolásáról. Dr. Ágoston Mihály sürgette, hogy a helyi szervezetek rendezzék a magyar könyvtárakat és vonják be az egyesület munkájába az írókat és az orvosokat. Hiszi, hogy nyelvünknek nemcsak ezeréves múltja, de többezeréves jövője is van. «Ma az államnyelv fogalma gyakorlatilag még létezik, — mondotta — de meginog majd létezése, ha kimondjuk, hogy nincs.» Szerinte az egyesület legfőbb problémája az anyanyelvről való lemondás kérdése. Meg kell vizsgálni ennek okait s azt, hogy ez önkéntes-e? Korom Tibor, az egyesület főtitkára vitazáró előadásában hangsúlyozta, hogy az egyesület vállalja a feladatot, hogy ébressze az emberekben az anyanyelv megbecsülését és az ahhoz való ragaszkodást. Szerinte a nemzetiségek nyelvének szerepe csak erősödni fog a jövőben, ezt a folyamatot senki sem állíthatja meg s a nemzetiségi 30
