Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)

1971-06-01 / 1. szám

lóképpen nincs hírünk arról sem, hogy ma a strossmayeri hagyományok árnyékában álló diakovári püspökség alá rendelt Baranyai Háromszög népe, vagy a maribori szlovén egyházmegyéhez csatolt Muravidék magyarsága hasonló ünnepélyes formák között emlékezhetett volna Szent Istvánra.

*

Ma még nem tudjuk megállapítani, hogy Msgr. Zvekanovics M. szabadkai püspök e döntésében a magyarsággal szemben már eddig is tanúsított kétségtelen jóakarata mellett még mily egyéb szempontok játszottak szerepet. Kétségtelen, hogy a jugoszláviai püspöki kar részéről egyedül ő tartott fenn személyes kapcsolatot a magyar püspöki karral és a nyugaton élő magyar papság néhány prominens tagjával.

*

Huzsvár László, a «Hitélet» szerkesztője, a Szent István Emlékévet bejelentő «Jubileumi esztendőnk előestéjén» c. cikkében félreérthetetlenül leszögezte, hogy kizárólag a magyar püspöki kar (kikényszerített) döntéséhez csatlakozva rendezi a szabadkai püspökség is 1970/71-ben a Szent István emlékévet, hiszen tisztában vannak azzal, hogy 1970 semmi esetre sem tekinthető Szent István születése ezredik évfordulójának.

«Amikor az elkövetkező augusztus hónapban, Szent István napján emlék-esztendőt nyit és ezer esztendőt kíván felmérni a magyar kereszténység, azzal a szándékkal csodálja meg önmaga szentistváni örökségét, hogy tíz évszázad kereszténységének átéléséből erőt gyűjtsön hivatásának betöltésére napjainkban» — jelöli meg az emlékév értelmét és célját Huzsvár atya. Cikkében azt is hangsúlyozza, hogy a szentistváni kereszténység nem az elmúlt ezer esztendő múzeális emléke, de elevenen ható tényező a jelenben is és hogy Szent István szellemi öröksége nem csak a magyarság, de a testvémépek számára is utat mutat.

*

Msgr. Zvekanovics Mátyás, szabadkai megyéspüspök az emlékév alkalmából pásztorlevelet bocsátott ki, amelyet az egyházmegye valamennyi templomában augusztus 20-án felolvastak. A kétségtelenül jószándékú pásztorlevél, éppúgy mint VI. Pál pápának az emlékév alkalmából a magyarsághoz intézett üzenete, Szent István kora történeti hátterét felvázoló részében teljesen mellőzi a történetkutatás utolsó 50 esztendejének eredményeit és a honfoglaló magyarságot mint barbár, műveletlen, csak a kincset és zsákmányt vágyó kalandozót állítja be. Ezt a tévedést semmi esetre sem írhatjuk Zvekanovics püspök terhére, hanem inkább azon magyar munkatársai rovására, akik minden bizonnyal résztvettek e pásztorlevél megszövegezésében.

23