Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)
1971-06-01 / 1. szám
Így került összeütközésbe a magyar nacionalizmus a szlovák nacionalizmussal. A létrejött harc nem a két nép egymással szemben vívott harca volt, hanem a polgárság szerepét betöltő magyar nemesi osztály és a szlovák értelmiség egymás közti küzdelme. Ebben a küzdelemben talált kemény ellenzőre a magyar nacionalizmus Stúr személyében. Stúr és az általa irodalmi rangra emelt középszlovák nyelvjárás cseh részről is kemény ellenzésben részesült. Az önálló szlovák nyelv elleni cseh akciókra Stúr így válaszolt: «A cseh nyelvben a mi népünk sohasem élt, a nyelvnek tehát nincs élete a népben, sem a népnek a cseh nyelvben.»2 Rendkívül figyelemre méltó és a csonkamagyaroszági szlováknyelvű tankönyvekben mellőzhetetlen Stúmak a Havlicek-Borovsky Národni Noviny-jében írt cikke (1848. május 2.), amelyben Stúr a csehek felé is megokolja az önálló szlovák irodalmi nyelv megalapításának szükségességét. Stúr szerint az önálló szlovák irodalmi nyelv a nemzeti fejlődés elengedhetetlen követelménye, a cseh nyelvet többek közt azért sem fogadhatták el irodalmi nyelvül a szlovákok, mivel a magyar nemesség részéről az a vád merült fel ellenük, hogy a hazát Magyarország határain kívül keresik. A szlovákok nem akarnak rombolni, írja Stúr lapja, az igazság, a jog és a kultúra útján kívánnak haladni. A magyar nemesség népbarát magatartásában azonban Stúréknak csalódniok kellett, az 1840-es évek magyar sajtója pedig érzéketlenül szemlélte a szlovák nacionalizmus felkészülését a nagy nemzeti feladatokra. Az osztrák udvar, a Habsburgok magyarirtó politikája és a cári kormányzat azonban egyaránt felfedezték a szlovák nacionalizmusban rejlő «hasznos lehetőségeket» és mindent elkövettek, hogy a magyarság ellen a maguk céljaira kamatoztassák. A magyarországi szlovákok tankönyvében «emlitetlenül» maradt Stúr nélkül a szlovák nép nemzeti mozgalmainak története is csonkává vált. Pedig STŰR az 1840-es években a szlovák nemzeti mozgalmak vezérévé nőtte ki magát. Stúr neve egyet jelent a szlovák nemzet követeléseivel. A szlovákok «nemzeti követelései» pedig tisztán kifejezték azt, hogy a szlovák nép: nemzet, mely szabad nemzetként akar élni és fejlődni. Ha dunavölgyi felelősséggel vizsgáljuk Stúr munkásságát, vagy a szlovák nép liptószentmiklósi követeléseit (1848. május 10) ezek végső megfogalmazásaikban egy szabad nemzet léte és fejlődése szempontjából tartalmaznak elengedhetetlen követelményeket. Nem tartalmazzák ugyan azt, hogy a szlovákok milyennek képzelik el a területi közigazgatást, de világosan kéri «a magyar korona alatt élő testvéri nemzetek általános országgyűlését» (2. pont), ezenkívül pedig «külön nemzeti országgyűléseket» (3. pont), amelyeken az egész országot érintő kérdésekről tanácskoznának. 11
