Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)

1971-06-01 / 1. szám

tes volta. Ma már megcáfolhatatlan történelmi tény, hogy a pán­­szláv-bolsevizmus Amerika segítsége nélkül sohasem juthatott vol­na uralomra, sohasem erősödhetett volna meg és még kevésbé nőhetett volna világhatalommá. Rövidesen ugyanezt el lehet majd mondani Vörös Kínáról is. És most, a befelé antikommunista hős jelmezében tetszelgő Nixon is, külpolitikájának tengelyébe a Szovjet Unióval és Vörös Kínával való mindenároni kiegyezést és megegye­zést állította. De ilyen az amerikai politikai tudatlanság következ­tében életrehívott, mesterséges, többnemzetiségű, az első komoly nyomásra maguktól széthulló utódállamok, azok között is az alig százéves állami léte alatt minden szövetségesét eláruló, sunyi, foly­ton csak fondorkodó Románia politikai jelentőségének túlértékelése. Ennek a végzetes politizálásnak az árát megint csak az európai nem­zetek és az amerikai nép fogja megfizetni — nem is szólva az 50 év óta közvetlenül érintett, agyongyötört, kivéreztetett kárpátmedencei és dunavidéki milliókról. De Ceausescu amerikai látogatásának kimondottan magyar vonat­kozása is van, amit nem lehet és nem szabad elhallgatni. Még egy­két évvel ezelőtt is Ceausescu a magyar tüntetőktől mozdulni sem tudott volna Amerikában, a Fehér Házat pedig elözönlötte volna a magyar tiltakozások áradata. És most, néma csend egész Magyar- Amerikában, a magyar nyelvű sajtóban, rádióban, mindenütt... A Szabadságharcos Világszövetség amerikai tagozatának vezetősége például a litván tengerész botrányos kiadatása ellen azonnal élesen tiltakozott levélben, rádióban, újságban, de a magyarirtó Ceausescu kéthetes amerikai látogatása és megkülönböztetett fogadása ellen egy árva szava sem volt. Mert az amerikai közéletben szereplő, s így vagy úgy vezető sze­rephez jutott magyar «reálpolitikusok» és a vezetésük, befolyásuk alatt álló magyar szervezetek eladták magukat a jelenleg uralmon lévő Republikánus Pártnak. Már pedig a pártfegyelem nem engedi meg — de csak a magyaroknak —, hogy a párt vezetőjét, Nixon elnököt egy szóval is bírálni merje valaki, még akkor sem, ha az történetesen a 2 milliónyi erdélyi magyart lassú ,de biztos pusztu­lásra ítélő Ceausescut, a román kommunista párt és állam vezetőjét látja vendégül az államfőknek kijáró ünnepélyességen messze túl­menő szívélyeséggel és barátsággal. Akárhogy is nézzük a dolgokat, a magyar «reálpolitikusok» és a vezetésük alatt álló szervezeteknek a helytelenül értelmezett párt­lojalitásból fakadó tétlensége, némasága a jelen esetben egyenlő az egyetemes magyar érdekeknek és az idegen uralom alá kényszerí­­tett, kettős járom alatt nyögő és pusztuló 4 milliónyi, ősi földjén élő magyar nyílt megtagadásával. Az egyetemes magyar érdekek szolgálata még itt kinn sem érdem, hanem kötelesség! CSlKMÉNASÁGI 8

Next

/
Thumbnails
Contents