Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)

1971-06-01 / 1. szám

tes volta. Ma már megcáfolhatatlan történelmi tény, hogy a pánszláv-bolsevizmus Amerika segítsége nélkül sohasem juthatott volna uralomra, sohasem erősödhetett volna meg és még kevésbé nőhetett volna világhatalommá. Rövidesen ugyanezt el lehet majd mondani Vörös Kínáról is. És most, a befelé antikommunista hős jelmezében tetszelgő Nixon is, külpolitikájának tengelyébe a Szovjet Unióval és Vörös Kínával való mindenároni kiegyezést és megegyezést állította. De ilyen az amerikai politikai tudatlanság következtében életrehívott, mesterséges, többnemzetiségű, az első komoly nyomásra maguktól széthulló utódállamok, azok között is az alig százéves állami léte alatt minden szövetségesét eláruló, sunyi, folyton csak fondorkodó Románia politikai jelentőségének túlértékelése. Ennek a végzetes politizálásnak az árát megint csak az európai nemzetek és az amerikai nép fogja megfizetni — nem is szólva az 50 év óta közvetlenül érintett, agyongyötört, kivéreztetett kárpátmedencei és dunavidéki milliókról.

De Ceausescu amerikai látogatásának kimondottan magyar vonatkozása is van, amit nem lehet és nem szabad elhallgatni. Még egykét évvel ezelőtt is Ceausescu a magyar tüntetőktől mozdulni sem tudott volna Amerikában, a Fehér Házat pedig elözönlötte volna a magyar tiltakozások áradata. És most, néma csend egész Magyar- Amerikában, a magyar nyelvű sajtóban, rádióban, mindenütt... A Szabadságharcos Világszövetség amerikai tagozatának vezetősége például a litván tengerész botrányos kiadatása ellen azonnal élesen tiltakozott levélben, rádióban, újságban, de a magyarirtó Ceausescu kéthetes amerikai látogatása és megkülönböztetett fogadása ellen egy árva szava sem volt.

Mert az amerikai közéletben szereplő, s így vagy úgy vezető szerephez jutott magyar «reálpolitikusok» és a vezetésük, befolyásuk alatt álló magyar szervezetek eladták magukat a jelenleg uralmon lévő Republikánus Pártnak. Már pedig a pártfegyelem nem engedi meg — de csak a magyaroknak —, hogy a párt vezetőjét, Nixon elnököt egy szóval is bírálni merje valaki, még akkor sem, ha az történetesen a 2 milliónyi erdélyi magyart lassú ,de biztos pusztulásra ítélő Ceausescut, a román kommunista párt és állam vezetőjét látja vendégül az államfőknek kijáró ünnepélyességen messze túlmenő szívélyeséggel és barátsággal.

Akárhogy is nézzük a dolgokat, a magyar «reálpolitikusok» és a vezetésük alatt álló szervezeteknek a helytelenül értelmezett pártlojalitásból fakadó tétlensége, némasága a jelen esetben egyenlő az egyetemes magyar érdekeknek és az idegen uralom alá kényszerített, kettős járom alatt nyögő és pusztuló 4 milliónyi, ősi földjén élő magyar nyílt megtagadásával.

Az egyetemes magyar érdekek szolgálata még itt kinn sem érdem, hanem kötelesség! CSlKMÉNASÁGI

8