Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)
1971-06-01 / 1. szám
ORS2ÁGH JÓZSEF: Ady szelleme kísért Egész éjjel elmerengtem Nemzetünk szomorú sorsa felett, Ady szellemét megidéztem S így szólt hozzám: add a kezed! «Ujjunk begyéből vér serken ki, Mikor téged tapogatunk,» Száz sebtől vérző Magyarország. Szétszórt fiaid mi vagyunk. «Vajon lehet-e jobbra várni? Szemünk és lelkünk fáj bele.» Mikor lesz magyaré a magyar föld, Őseink elorzott öröksége? «Ezer zsibbadt vágyból, miért nem lesz Végül egy erős akarat?» Hogy új honfoglalásra induljunk S legyen hazánk az ég alatt? «Hiszen gyalázatunk és keservünk Már ezer év óta rokon,» Legyen ez új életünk záloga Ott, belül a Kárpátokon. «Dunának, Oltnak egy a hangja, Morajos, halk halotti hang.» Véráztatta partjaihoz Köti a magyart és nem magyart. «Mikor fogunk már összefogni? Mikor mondunk már egy nagyot,» Mi, szétszórt nemzetünk fiai, Kiket sorsunk magunkra hagyott? «Meddig lesz még úr a betyárság És pulya had mi, miilók?» Várjuk a Nagy Tettek óráját, Sötét éjjelen át virrasztók. «Bús koldusok Magyarországa Ma se hitünk, se kenyerünk,» De jönnek az új holnapok Mikor emelt fővel, szabadok leszünk! Mons (Belgium), 1970. december 3.
