Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)

1971-03-01 / 4. szám

«AZ EURÓPAI NÉPCSOPORTOK KÉZIKÖNYVE» (Ein Handbuch der europäischen Volksgruppen) Igen fontos, bennünket magyarokat is közelről érintő könyv meg­jelenéséről számol be Ludwig Schlögl a Neuland (1970.3.21) hasáb­jain. Az «Európai Népcsoportok Federatív Uniója» most adta ki a bécsi Braumüller Verlag útján az európai népcsoportok jelenlegi helyzetét ismertető kézikönyvét. Az első ilyen jellegű kézikönyv még a harmincas évek elején jelent meg a «Nemzetiségek Kongresszusa» kiadásában. Míg az az európai nemzetiségek (kisebbségek) két világháború közötti hely­zetéről igyekezett tárgyilagos képet adni, a jelen munka az 1945 utáni helyzetet vázolja fel. A kötet szerzője Manfred Straka grázi professzor. A kézikönyv bevezető részében Prof. Mannhardt a népcsoportok szociológiájáról, míg Povl Sladegard, dán miniszteri tanácsos, a FUEN (Federativ Union of Europen Nationalities), a kézikönyvet kiadó szervezetnek főtitkára, a népcsoportok jogi és szervezeti problémáiról írt össze­foglaló tanulmányt. A kötet második része az egyes népcsoportok helyzetét ismerteti, lehetőleg e népcsoportok problémáinak szakértője tollából. A felvidéki, kárpátaljai és délvidéki magyarság helyzetéről a beszámolót gróf Révay István, az elszakított területi magyarság problémáinak egyik legjobban tájékozott szakértője írta meg. Schlögl a kárpátaljai magyarság egyházi helyzetéről írtakat külön kiemeli. E szerint a kárpátaljai magyarság zömét magábafoglaló református egyház ma már aránylag rendezett körülmények között működik, azonban a katolikus magyarság katasztrofális paphiányban szenved, míg a 21 000 főnyi görög katolikus magyarságot a rutének­kel egyetemben az ukrán görög keleti egyházba kényszerítették. Az erdélyi magyarság helyzetéről Zathureczky Gyula írt. Schlögl kifogásolja, hogy a kézikönyv a délvidéki ruténeket fehér oroszokként tárgyalja. Szerinte ez számos félreértésre adhat majd alkalmat, hiszen sokan úgy vélik majd, hogy e népcsoport azonos az orosz forradalom után Jugoszláviába menekült fehér-, azaz anti­­kommunista orosz menekültekkel, vagy a Minszk körül élő fehér­oroszokkal. Holott a ruténeknek egyikükhöz sincs semmi köze. A rutének Kárpátalja területéről, vagy Galicia térségéből kerültek a Délvidékre, illetve a Szerémségbe, vagy Bosznia—Hercegovinába. A délvidéki németségről Johann Wüscht, a romániai (erdélyi és bánáti) németekről Demeter Peyfuss, míg a magyarországi német­ségről dr. Anton Tafferner írta a beszámolót. Dr. Tafferner tanulmá­nya keretében részletesen foglalkozik a dunai-németség 1945 utáni kitelepítésével, amely 480 németlakta községből 310-et érintett. Nehezményezi, hogy bár a maradék magyarországi németség mélyen vallásos, egyházi téren alig veszik figyelemben a németséget, mely­nek egyetlen német nyelvű hitbuzgalmi lapja sincs. H. E.

Next

/
Thumbnails
Contents