Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)
1971-03-01 / 4. szám
Dél-Magyarország Felszabadító Tanácsa A jugoszláviai magyarság helyzete (DR. LELBACH ANTAL, a DFT elnökének előadása az MFB 1970. június 13-án megtartott Trianoni Ankétján) Ha Magyarország trianoni katasztrófáját tárgyilagosan fel akarjuk mérni, meg kell állapítanunk, hogy ennek nagyrészt magunk vagyunk az okai. Nemzetiségeinkhez egész történelmünk folyamán mint barátokhoz és nem mint ellenségekhez közeledtünk, holott ezeknek túlnyomó része mindvégig a magyar állami lét felrobbantására törekedett. A hiba már István király «több-nyelvű» elméletével kezdődött. Ha egy nemzetiség nagyobb számmal jelentkezett letelepülésre, együtt, egy tömbben telepítették le őket és autonómiát adtak neki. így az idemenekült, vagy beszivárgott kisebbségek megtarthatták ősi szokásaikat, nyelvüket és Magyarországot mindig csak letelepedési helynek és nem hazájuknak tekintették. Fokozta a veszélyt az, hogy valamennyinek a szomszédságukban éltek a vérrokonaik, ' akiktől anyagi, szellemi és politikai támogatást kaptak. Ezzel odatartozónak tartották magukat és a vendégjogból arra formáltak jogot, hogy Magyarország területét a saját elhagyott országukhoz csatolják. Ezt az állapotot a bécsi kormány mesterségesen feszítette, igyekezett a kisebbségeket a magyarság ellen uszítani. A kiegyezés idején pedig — sajnos — a nyugati liberalizmus uralkodott a magyar országos politikában, ami túl bőkezű volt a kisebbségek felé. Így azok az érzelmi kapcsolatok, amelyek a magyarországi szerb kisebbséget Szerbiához fűzték, megtoldva a tervszerű propagandával, teljes mértékben érvényesültek. A vendég a vendéglátóra támadt és kifosztotta azt. Így azután Trianon majdnem szükségszerűleg következett be, nem az első világháború elvesztésével, hanem kisebbségi politikánk évszázados türelmessége miatt. 1920-ban csak learatták nemzetiségeink azt, amit századok alatt állandón vetettek. Hozzájárult a széteséshez, hogy Magyarországon sohasem volt meg az a szociális gondoskodás a törzs magyarság részére, aminek meg kellett volna lennie. A két világháború közt is csak körvonalai alakultak ki ennek a magyarokat gyámolító szociális államnak. Így joggal mondhatta Masaryk, hogy egy igazi demokratikus Magyarország veszélyt jelentene az utódállamokra, mert ez felfokozná 48
